Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Művészet - Sümegi György: Damkó József: Búsuló kuruc, 1904

Damkó József: Búsuló kuruc, 1904

429

A kuruc szobor avatásának 60. évfordulója, 1964. Ternyák Jenő felvétele

A közel 100 éves szobrot, annak képét, jellegzetes mozdulatát halasi lakosok generációi vésték a szívükbe és emlékezetükbe. Kuruckori keservesekre, a tárogató szívettépő, megmegszakadó ütemére, a szabadság föllobbanó, majd kihúnyó fényeire gondolhatunk, ha látjuk.

S ahogy Fülöp Sándor szoboravatási ódája fogalmaz:

„Egy ember a népből, a névtelen hősök dicső seregéből”.

A Rákóczi szabadságharcról, a kuruc korról kevés ilyen valóságos eseményt hiteles helyen kvalitásosán idéző emlék maradt fönn. Kecskeméten (1903. dec. 28-i díszközgyűlés határozata szerint) Lechner Ödön tervezte Víztoronnyal kombinált Rákóczi-lovasszobor hirdette volna a vezérlő fejedelem kitörölhetetlen emlékét. Ám az első világháború miatt elejtették a tervet.

Ebből következik az is, hogy a két víz közén, a Duna és Tisza közt, a Kiskunságban Damkó József műve a legfontosabb, a kurucok hősiességét idéző/megrögzítő köztéri plasztika. A Búsuló kuruc szobor - már-már városjelkép, Thorma János munkássága és a halasi csipke mellett a város legfontosabb 20. századi vizuális hagyománya. Városszimbólummá vált szoborként említhető, ahogyan Fadrusz János kolozsvári Mátyás-szobra, vagy közelebbről: Medgyessy Ferenc bajai Jelky András szobra. Az alföldi városok főtereit - Ceglédtől Debrecenig, Szegedig - Kossuth szobrok dominálják, Kiskunhalast Damkó József kuruc szobra.19