Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Káposzta Lajos ifj.: Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten?
Csettegő. Miért éppen Soltvadkerten? 415 zásukhoz szükséges szállítást. Aztán mikor néhány gép futott a község az utcáin, elismerték az emberek. Viszont nem mindenki értett a járművezetéshez, no meg a géppel sem tudott akárki bánni. Csak amikor már egyszerű emberek is vették a bátorságot, és felültek a csettegőre, akkor vett nagyobb lendületet a „csettegőzés”. Az alkatrészeket a csettegő építő mesterekkel együtt vették meg az igénylők, ritkábban az is előfordult, hogy hozott anyagból kellett dolgozni. Mint Lehoczki Ferenc mesélte, voltak sajátos igények, illetve később csak annyi, hogy „nekem is olyan kellene, mint X. Y-nak”... A nyomtáv 120 cm volt, de kívánságra ezen is lehetett változtatni. Ezenkívül sokan kértek billenő platóst, mert ez a homok- és trágyahordáshoz nélkülözhetetlen. Egy különleges méretű csettegőt rendelt Galántai György. Igen keskeny volt és annak az elejére egy hidraulikát kellett szerelni. Olyan magas művelésű szőlőt telepített, amibe nem fért be normális méretű géppel. A sorok között a közepén trágyázta, és annak az ároknak a befedésére külön készült számára egy eszköz. Később megjelent hátul az eszközfüggesztő hidraulika, így a csettegő vei földműves munkákat is el lehetett végezni. Főleg amikor erősebb motort szereltek be. A találékony soltvadkertiek közül akkoriban más is próbálkozott hasonló konstrukciók összeállításával. Kerényi Istvánnak (Szentháromság u.) például volt egy Agrosztroj típusú szovjet kétkerekű kerti traktora, aminek külön szarv kormánya volt. Ő ezt szerelte át. Más lovas permetezőt használt. A próbálkozások során kiderült, hogy a nagy hiánygazdaságban mindent külön kellett beszerezni: kerekeket, permetezőtartályt, permet szórót... Emellett a keréktá5-7. Lehoczki Ferenc és munkatársai egy új billenőplatós csettegövel, 1970 körül
