Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Novok Rostás László: Mélykút II. világháborús áldozatai
Mélykút II. világháborús áldozatai 355 Néhány - sajnálatos - pontatlanság a táblákon: a) Tévesen írt nevek: Deich Emőné Deich Tamás Franki Henrik Franki Henrikné Fischhof Leó Tanács Ferenc T urcsányi Márton b) Feleslegesen a névsorban: Emst Sándor Frank Henrikné Fromber József Lipák János Az elírt nevek helyesen: Deutsch Ernőné Deutsch Tamás Frank Henrik Frank Henrik FischofLeó Tanács Vince Turcsány Márton A tévedés oka: A háborút túlélte. Még 1948-ban is aktívan tevékenykedett. Nem a háború áldozata. 1937-ben halt meg. Alaposan elírták ezt a nevet. A név valóságos változata: Tromler József. Végzete a hadifogságban érte el 1946. március 15- én. Nem mélykúti. (Jánoshalmái.) A 2002. május 27- én lezárt névsorban 246 név található. Legtöbbjüknél a halál oka kimutatható. A háborús események során gyakori halálozási ok volt: a különböző fegyverektől származó sérülés: fejlövés, haslövés, szilánksérülés, aknatalálat, gránáttalálat, bombatalálat, bombaroncsolás, (egyszerűen csak) sérülés, lövés; a harci cselekmények során a vízbefulladás (Tisza, Duna); a fronton szerzett betegség: szívbénulás, tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás, tífusz. A hadifogság 41 hozzátartozónk életének vetett véget. Közülük néhányan már a fogságba esést követően hunytak el. Zárt, levegőtlen, fütetlen, vasúti tehervagonokban zsúfolták össze őket a téli hidegben. Egyikük hozzátartozója erről így szól: „Marhakupéban voltak 12 napig a decemberi fagyokban.” Előfordult, hogy „üzleti megfontolásból” váltak néhányan hadifoglyokká. Az ilyen célból elfogottak közül az nyerhette vissza szabadságát, aki meghatározott meny- nyiségű pálinkával kiváltotta magát. A szabadulás lehetőségét megkapta például Kiss János honvéd is, aki katonatársával esett fogságba. Társát, Csonka Janit elengedték (ő már megmentette magát). Vele üzent Kiss János haza, hogy küldjenek kiváltásáért pálinkát. A küldemény elkésett. Megérkezésekor Kiss János már nem élt. A hadifoglyok többsége a mostoha sors, a mostoha bánásmód, élelmezési, egészség ügyi körülmények miatt nem térhetett haza sohasem. A zsidó vallású honfitársaink közül 52-en váltak áldozattá. (Közülük a legtöbben Mélykúton születtek, egy idő után néhányan - felnőttként - más településre költöztek, néhányan ugyan nem Mélykúton születtek, de itt éltek hosszú éveken keresztül mélykútivá válva.) Az 52 közül 14-en munkaszolgálatosként szenvedtek mártírhalált a keleti hadszíntéren. A Mélykúton élőket a bácsalmási gyűjtőhelyre vitték, onnan szállították tovább a koncentrációs táborokba őket. Itt Bácsalmáson a gettóba érkezés után a Zsidó Tanács tagjai jelölték ki mindenki tartózkodási helyét. Munkára jelentkezhettek, s többen kaptak is munkát. Konyhán dolgozhattak, takaríthattak a nők. A gettó lakói közül többeket közmunkára rendeltek, utcák, járdák karbantartását végeztették velük. A férfiak egy részével az SS-hez tartozó katonák fegyvereit tisztíttatták. (A gettóba zárt zsidók őrzését a magyar csendőrségtől rövid idő alatt átvették a megszálló német hadsereg SS- alakulatai.) A bácsalmási gettóból is munkaszolgálatra vonultatták azokat a férfiakat, akik 1895-1925 közötti években születtek. A gettóba kényszerítetteket 1944 júniusában a bácsalmási nagyállomáson tehervagonokba szorították, vagononként 100-nál is több embert zsúfoltak össze. Szabadka-Szeged vasúti útvonalon indították el végzetük felé a szerencsétleneket, útjuk során érintették Szolnokot, Miskolcot, majd a Felvidék, Szlovákia vasúthálózatán áthaladva a „végállomás” következett.
