Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Novok Rostás László: Mélykút II. világháborús áldozatai
356 Növök Rostás László Elpusztításuk tényét a Bácsalmási Járásbíróság végzése dokumentálja. E dokumentációs anyag szerint Auschwitzban 23-an, Buchenwaldban ketten, s a színhely konkrét megnevezése nélkül, általánosan fogalmazva „haláltáborban” pusztultak el a többiek. A málenkii robotra hurcoltak közül 8-an nem tértek vissza. Itthon, erőszak áldozata lett például Kőszegi Károly, aki 1945. július 12- én feketemajori tanyáján családtagjait, családi értékeit védte az erőszakoskodó katonákkal szemben. Szűcs Ferenc 1944. november 30-án vált az erőszak áldozatává. Ő egy tanyán szolgált. A megszálló katonák letartóztatták, Bácsalmásra akartál vinni. Az elhurcolás útvonalán megszökött, de elfogták. Kegyetlenül végeztek vele. Az édesanya, aki három fiát veszítette el a háborúban: „Mindig a kertbe ment ki, ott rídogált”. Sorra készülnek manapság a második világháború veszteséglistái. Szinte végtelen a sora az elpusztult, elpusztított hősöknek, mártíroknak. Nekünk, mélykútiaknak is sok a halottunk. Névsorba tudjuk szedni őket, de e sort lezárni ma sem tudjuk... Haláluk, mártíromságuk mindannyiunk vesztesége, fájdalma. Vajon mérhető-e, kifejezhető e szavakkal az a fájdalom, amelyet az édesanya érez gyermeke halálhírét hallva? Mérhető-e, szavakkal kifejezhető-e annak az édesanyának a fájdalma, aki nem is egy, hanem három gyermekét veszíti el a világégésben? Vannak ilyen édesanyák is. Nevüket, áldozatukat legfeljebb szűkebb környezetük ismeri. A fájdalom kínjait többszörösen élte át Mélykúton az az édesanya, akinek a nevét, áldozatát talán így lehetne kőbe vésni: KOPCSEK JÁNOSNÉ BÉNYI KATALIN 1886-1960 HÁROM FIÁT ÁLDOZTA A HAZÁÉ RT A község déli felén hosszan elnyúló utca (a Gányó sor, ma Széchenyi utca) legvégén állt egyszerű, kis családi házuk. Ott élt férjével, gyermekeivel. Férje a család 4000 négyszögölnyi földjét művelte. Kiegészítő foglalkozást is űzött. Megleste a falusi bognárok munkáját, közben könnyen megtanulta a mesterség alapfogásait. Ügyesen bánt a fával. Nyaranként baromhajtást vállalt. Őrizte a legelőre (a járásra) kihajtott állatokat Ha a földet kellett művelnie, növekvő gyermekei helyettesítették a legeltetésben. A gyermekeket a feleség, Bényi Katalin nevelte. Négy fiút, két leányt. Ő tartotta össze a családot. Segített férjének a földművelésben is. Szorgalmas munkával segített megtermelni a kis gazdaságban az egész évre szóló élelmet. Konyhakerti növényeket termesztett, állatokat nevelt. Szűkösen, takarékosan élt a család, de sohasem éhezett. Gyermekeit, később már unokáit is mindig örömmel gyűjtötte össze maga köré. Ilyenkor mákos kalácsot sütött, s télire eltett befőttet bontott. Kis házuk „gangján” leterítette a nagy pokrócot, középre tette az élelmet, azt a család körülülte, s kedvére falatozott mindenki. A családtagok ma is élményszerűen szólnak ezekről az étkezésekről. Az ő boldogsága talán teljes volt ekkor. Életükbe azonban beleszólt a háború. Három fiút szólított el tőlük: Kopcsek András (1920. szeptember 4. - 1944. október 7.). Kurta feljegyzés szól haláláról: „A Koronahegy tövében fejlövést kapott.” A család semmit sem tud hősi halálának körülményeiről. Kopcsek Mihály (1912-1945. január 15.) Halálának körülményeit a család nem ismeri, a központi nyilvántartás sem tud róla. A halotti anyakönyv is csupán a hősi halál időpontját rögzíti. Kopcsek János (1906 -1945. június 15.) A bajai híd újjáépítéséhez „málenkij robotra” vitték. Soha nem tért vissza. A családot nem értesítették, „nem számoltak el vele”. A három fiú elvesztését az édesanya megrendültén, de erős tartással, fegyelmezetten fogadta. Fájdalmában mindig a magányt kereste. Egyik unokája szerint: „Mindig a kertbe ment ki, ott rídogált”. Röviddel három fia elvesztése után férje, majd idősebb leánya is eltávozott. Az eddigi népes család alaposan összezsugorodott. Magánya akkor vált teljessé, amikor legkisebb fia is és leánya is családot alapított. Saját halála is
