Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
254 Végső István venni a pályázatok elbírálásakor. Végül is 16 árajánlat és pályázat érkezett be a laktanya teljes felépítése vagy csak részleges munkák kapcsán. Köztük 4 kiskunhalasi pályázat volt. Közülük csak Tóth, Menczer és Tsa. vállalta volna a teljes felépítést. A többi halasi vállalkozó közül Tallér és társai bádogos és asztalos, Szarvas Imre bádogos, Kohn Sebestyén tetőfedő munkát vállalt volna. A Honvédelmi Minisztérium építésügyi bizottsága július 23-án döntötte el, hogy ki építheti fel a katonai objektumot. Végül, mint várható volt több pályázónak a kezébe adták a lehetőséget. Külön érdekessége a pályázat végeredményének, hogy valószínűleg egy határidőn - túl érkező, vagy egy utólag módosított pályázat lett tulajdonképpen a legnagyobb nyertese a kiírásnak. Az munkálatok nagy részét két vállalkozás, az aszódi Gróf Széchenyi és Ruttkay Cég, és a pályázatot valószínűleg késve beadó kiskunhalasi Lakos István és Tsa. nyerte el. Kisebb munkálatokat a halasiak közül a Tallér és Társai, és Szarvas Imre végezhetett. Rajtuk kívül a budapesti Biehn János tetőfedést, a Torma testvérek üvegezést végezhettek. A munkálatoknak összköltsége az előzetes számítások és a vállalkozók árajánlatai alapján 364.749 pengőt tettek ki.21 A laktanyához az építési anyagot Kiskunhalasról kívánták biztosítani. így például az épületeket a halasi Mészhomokkő Téglagyár Rt. tégláiból kezdték el építeni.24 A tervek szerint 10- 12 épület felépítését már novemberben el kellett volna kezdeni, hogy a következő év nyár elejére át tudják adni. Három darab legénységi, egyemeletes épület, amelyek közül kettő építmény 60 m x 60 m, a harmadik valamivel kisebb alapterületű lett volna. Emellett létesülnie kellett egy-egy darab olyan épületnek, amelyben el lehetett helyezni a parancsnokságot, az őrsöt fogdával, anyagraktárt, istállót, jármüszínt, tüzelőanyag-szertárt, patkoló kovácsmühelyt .25 Ezeken felül két konyhát szerettek volna építeni. Előzetes számítások szerint mintegy 150-200 munkás dolgozott volna folyamatosan a helyszínen .26 A nyáron meg is indultak a munkálatok. November 14-én még Bokréta-ünnepséget rendeztek a munkásoknak a 48-as Kör épületében.27 De ezután, néhány hét múlva, valószínűleg műszaki és anyagi okok miatt az építkezések igen nagy csúszásba kerültek. Ez azért is valószínű, mivel októberben az építési költségeknél már nem 364.749, hanem 550.000 pengőre becsülték a laktanya felépítését .28 Az építkezéseket csak 1932 tavaszán kezdték újra, ezért az új átadási határidőt augusztusra tették. Az ajándék telket ki kellett egyébként bővíteni, az altiszti épület részére. Ezt a képviselő- testület kézséggel teljesítette.29 Tovább nehezítette a helyzetet, bár erről nincsenek pontos információink, hogy valószínűleg néhány vállalkozó ebben az évben már nem folytatta a vállalt munkát. Ezért új pályázatokat kellett kiadni villany, vízvezeték és csatornázási munkálatokra, valamint a garázs és a raktár épület elkészítésére.30 Az elmaradást újabb segédmunkaerőkkel próbálták gyorsítani.31 Ennek köszönhető, hogy kisebb balesetek is tarkították az építkezést. Július elejére már az „összes” elengedhetetlenül fontos épület állt. Már ekkor eldöntötte a minisztérium, hogy egy 12. épületet is fog építeni, tiszti étkezde céljára, ám ezt csak 1933-ban oldották meg. Valamint a lőtér kérdésének megoldását augusztusra halasztotta.32 A munkálatokkal azonban több gond is akadt. Egyúttal több hiányosság, műszaki és kivitelezési gond is akadályozta, hogy időre kész legyen az objektum. így az augusztusi befejezés megint meghiúsult. Helyette szeptember első felében adták csak át a laktanyát.33 Hivatalosan a 2. kerékpáros zászlóalj 1932. szeptember 25-én vonult be a városba, elfoglalni új helyét és a laktanyát.34 Vonatuk a vasútállomásra délelőtt 9 óra 45 perc körül érkezett be. Itt dr. Gusztos Károly polgármester-helyettes, dr. Kathona Mihály főügyész és dr. Halász D. Sándor városi tanácsnok fogadta őket. Innen a városon keresztül a Hősök Emlékműve elé vonult a zászlóalj. A várakozás és az öröm hatalmas volt: „fél 11 órakor, amikor a katonaság érkezését jelezték, már mozogni se lehetett a nagyszámú közönségtől. Mindenki őket várta. Nemsokára jelentették, hogy a katonák feltűntek a központi iskolánál, amikor a toronyból megszólalt Gyenizse Balázs pompás tárogatójátéka, aki szívbemarkoló kuruc nótákat játszott és ennek hangjai mellett vonultak a Hősök szobra elé. ”
