Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között 255 2. Balogh Adóm kerékpáros zászlóalj laktanyájának főépülete. Magántulajdon, Kiskunhalas Fekete polgármester a következő szavakkal üdvözölte a kerékpáros zászlóaljat.,, Halasi Katonák! Egy városnak évszázados vágyódása és álma virágzott ki a mai napon, amidőn a halasi ég alatt magyar katonák, halasi katonák lába alatt reng a föld. (...) Halas város közönsége ezt a zászlóalj katonát magáénak tekinti, testvérének vallj a. Megosztja vele bánatát, vágyait, átadja örömének javát. Véle lesz a béke munkás hétköznapjain és vasárnapjain. De épp úgy vele lesz, ha fordul az idő és a háború véres ekéje szántja a magyar ugart. Kiskunhalas város közönsége nevében szeretettel üdvözlöm a halasi zászlóalj tisztikarát és legénységét. Kérem, szeressék meg ezt a várost és minden lakóját. Isten áldása kísérje lépteiket és kívánom, hogy minden munkájukkal szolgálják az ezeréves régi Nagy-Magyar ország feltámadását. ” Erre a szívélyes beszédre Bittó alezredes többek között a következő szavakat mondta: „Mi legfelsőbb Hadurunk akaratából, a sajnos kis magyar hon, egy más tájáról jöttünk ide, hogy a m. kir. Honvédséget képviselve immáron Kiskunhalas állandó helyőrségünk legyen. Annak tudátában, hogy bár ismeretlen, de színig-vérig magyar testvéreink lakta város lesz új otthonunk, örömest jöttünk ide. (...) Mi magyarok sajnos oly kevesen vagyunk, hogy minden egyest a fajtánkból számon kell tartanunk. De ha kevesen is vagyunk élni akarunk, élni oly nemzeti életet, amely minket évezredes múltunkból kifolyólag megilleti. De hogy ezt elérjük meg kell egymást értenünk és minden erőnkkel összefognunk. Mi katonák mindenkor ezt fogjuk szem előtt tartani. És ha így teljes egyetértésben latba vetjük erőnket, nincs az a hatalom, amely meggátolná, hogy Kiskunhalas városától az országhatár jóval messzebb essék. ” Utóbbi szavaival bizony a parancsnok egyértelmű utalást tett, nem csak a kornak megfelelő revíziós gondolatnak, hanem annak a ténynek is, hogy a zászlóalj elsősorban nem védekező feladatok ellátására volt kiképezve, és nem ebben a szellemben érkezett ide.35 Először is arra utalt, hogy a zászlóalj hosszútávra költözködött ide, és nem csak átmenetileg. Ezzel ne fordulhasson az elő, ami az első világháborúban, hogy különféle egységek váltják egymást a településen a kiépített katonai szálláshelyen. Másodszor a katonaság nem passzív, hanem aktív résztvevője szeretett volna lenni a városi társadalomnak. Ezáltal remélni lehetett, hogy mindenképpen élénkítő hatást jelenthetnek majd elsősorban a tisztikar tagjai a társasági életre, közéleti és kulturális eseményekre. Harmadszor olyan erő és optimista szellem sugárzott ki a katonaságból, amely a rég letűnt korok hangulatát
