Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Vető (Weisz) György Szabadság tér 5. Az 1734. évi újratelepítés után Kecelen 1744-ben az első ismert kereskedő „Demetrius Görögh Grecus” volt. utána zsidó boltosok következtek. 1768. január 1- jén Kecel község szerződést kötött egy Izsák nevű zsidóval. 1773-ban az érseki uradalom bérbe adta a „kalmárkodás és kereskedés” jogát Mojses Tajch paksi zsidónak. „Engedtetik megh. nevezett zsidónak Keceli Helységben boltot tartani és abban az eő sorsához illendő portékával kereskedni és az igaz mértékben árulni”. Úgy látszik, hogy az 1830-as évek elején alkalmas kereskedő nélkül maradt a község, mert 1833- ben Kecel vezetői zsidót kértek új földesuruktól, a kalocsai káptalantól. 1834-ben Weisz Ignác zsidó kereskedő árandálta a keceli boltot.32 A község ebben a késői jobbágykorban a kalocsai káptalan jobbágyfalva volt és az említett Weisz Ignác, aki a Fejér megyei Lovasberényből, a Cziráky grófok gettójából származott, előbb a szomszédos Akasztó községben, majd onnan néhány év múltán Kecelre települt. A boltot a káptalani uradalom hívására és engedélyével, sőt segítségével nyitotta meg.33 „Az uradalom érdeke egybeesett a község érdekével, a káptalani uradalom intézője levelet írt a Pest megyei alispánnak, boltost kért Kecel számára. Ebben az időben a Pest-Budai Helytartó Tanácsnál magas tisztséget töltött be gróf Cziráky Antal Mózes, aki korábban a Pest megyei hivatalban töltött bejegyzői tisztet. A Cziráky család évtizedek óta kapcsolatban állt a zsidókkal. A Győr megyei Czirákon és a Fejér megyei Lovasberényben igen népes közösségeket tűrtek meg falvaikban, ahol mindenféle ipari és kereskedelmi jogosítványokat adtak (valószínűleg jó pénzért) a zsidóknak. Sőt Pesten is a régi Király utca elején, nagy, több udvaros házat építettek számukra, melyben igen sok zsidó mesterember és kereskedő lakott és dolgozott. Ezt a házat még gyermek koromban is Cziráky-bazámak hívták; a falusi, így a keceli zsidók is gyakran jártak oda, mert ott sokfélét lehetett beszerezni a hitsorsosoktól. Lovasberényben élt az említett első keceli Weisz apja (nekem ükapám), Weisz Jakab, pipakupak készítő mester, aki rendkívül sokféle tajték, selmeci, porcellán, kő és cseréppipák kupakjait, vereteit készítette ezüstből, pakfongból (kevesebb nikkelt, több rezet tartalmazó alpakka), sárgarézből és fényes vaslemezből, melyet a kocsijával a kiterjedt birodalom messzi vidékeire hordott szét pipakészítő mestereknek, égetőknek. Sok gyermeke volt, akik felnőve részt vettek a gyártásban, árusításban és a szétszállításban. Egyik fiának, a Kecelre került Ignácnak, féltestvére volt (másik anyától) Ábrahám, aki Ignác után, mikor nagykorú lett, átvette a keceli boltot 1840-ben. Cziráky gróf jószágkormányzójának, deportálásunkig, családi levéltárunkban őrzött bizonyítványa szerint, mint „becsületes zsidó legény” ajánlotta a kalocsai főkáptalannak. 1844-ben Weisz Ábrahám, a keceli bolt árendátora zsidóként megkapta a letelepedés jogát. 1849. október 1-jén a kalocsai főkáptalantól megvásárolta a Kecelen lévő uradalmi házat és boltot (kasznárházat). Ez az idők során többször átépített, tatarozott ház, 130 év után, 269 Vető bolt. Fotó: Nánai
