Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)

Tartalom

ban magyar irodalmat és történelmet oktatott. 1955-ben férjhez ment dr. Gärtner Gábor jogászhoz, 1955. december 10-én megszületett első gyermekük, László, 1961-ben Mária lányuk. A tanítás mellett számos színdarabot rendezett, szakköröket vezetett, társadalmi eseményeken műsorokat rendezett. Sok éven át a város balatonmáriai táborában iskolás gyermekek nyaralását felügyelte. Pályafutása során számos kitüntetést kapott. Nyugdíjasként 1983-ban az újfalui iskolában napközit vezetett, majd négy évig a kisegítő iskolában tanított. Az utóbbi tíz évben korrepetálást vállal. 2001-ben Kecel Városért kitüntetéssel ismerték el 37 évi keceli oktatási munkáját. Férje dr. Gärtner Gábor 1922-ben született Bácsmonostoron. A bajai érettségi után a pécsi egyetemen szerzett jogi doktorátust. Dolgozott a bácsalmási, dunavecsei, kiskunhalasi, a kiskőrösi bíróságokon titkár fogalmazó beosztásban. 1993-banhaltmeg.

Kecel Borker Kft.

I. körzet 59.

A 16. században Kecelen török adóösszeírásaiban (1548-1580) sokféle adónemről esik szó kapu, búza, juh, méh, len, kender, káposzta, sertés -, de bor- vagy szőlőadóról nem törénik említés. Talán ez azt jelenti, hogy a homokon ekkor még nem is termeltek szőlőt, vagy jelentéktelen mennyiségben. Talán mert az iszlám vallás tiltotta a borfogyasztást. Az 1734. évi érseki alapító levélben, a negyedik pontban ez olvasható: „ha szőlőket építeni igyekeznének, tisztartónknál jelentsék be a magukat, aki az helyet nékik bé mutattya”, az Urbáriumban feljegyzi azokról „pedig négy Esztendeig való szabadságot adunk és az ötödikben fogják ingrediálni a Dézmát”. Földesúri serkentésre tehát az 1740-es években kezdtek szőlőt telepíteni. 1768-ban több mint 100 háztartásfő foglalkozott szőlővel. 1842-ben került sor a nyirjesi és a fehérhomoki sivány futóhomok szőlővel való betelepítésére. Az 1850-es évek végén 1600 magyar hold szőlő volt Kecel határában.

A 19. század végén 1875-ben fellépett fíloxeravész az ország kötött talajú szőlőit csaknem kirtotta. Hamarosan kiderült, hogy a fütóhomokon a filoxéra nem tud megélni, az itt telepített szőlők megmaradtak. Az értéktelennek tartott sovány legelők értéke igen megnőtt, 1895-ben 982, 1935-ben 2883 kát. hold szőlő volt a községben. Kecel határában a következő dűlőkben műveltek szőlőt: Alsójárás-, Bckó-, Csábor-, Felsőjárás-, Füzfás-, Galambos-, Homokszőlők-, Káptalani-dűlők, Kecskeméti lapos, Kiskecel-, Kistagok-, Koshegyi-dűlő, Köleséri-dülő, Mozgók-, Nyirjes-, Raffaiszék-, Szarkás-, Szilvás-, Tizholdak-, Tüskös-, Ugri-dülő.

A második világháború utáni évek gazdasági szemlélete nem kedvezett az igényes munkát kívánó szőlőkultúrának. A szövetkezetek megalakulásakor mintegy 4000 kát. hold hagyományos, kisparcellás szőlőterület az 1960-as években harmadára csökkent. A „poták” elhagyták szőlőiket. Az elparlagosodást a munkaerő csökkenése is okozta.

124