Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
39. Református Polgári Leányiskola 2. osztályos tanulói 1933-1934 mutatja, hogy a református egyház nem zárkózott el más felekezetű tanulók felvételétől. Az iskolába járók több mint a fele nem református. Ennek magyarázata abban is keresendő, hogy a város református lakosságának többsége földműveléssel foglalkozott. E foglalkozásbeliek közül csak kevesen adják - főleg a tehetősebbek - leánygyermekeiket polgári iskolába. Az iparos, kereskedő, hivatalnoki réteg nagyobb része nem református vallásúvolt. A római katolikus leánypolgári megnyitása (1922) a katolikus vallású tanulók csökkentését jelentette ugyan, de még mindig sok katolikus család íratta leánygyermekét a református egyház által fenntartott iskolába. Az izraelita vallású és polgári iskolába járó leánygyermekek nagy többsége a Református Polgári Leányiskolát választotta. Az iskola fogadott bejáró tanulókat is a környező községekből. Évente 10-30-an jártak be. Többségük soltvadkerti, de jártak tanulók Kisszállásról, Kelebiáról is. Idetartozónak tekintették a város különböző pusztarészeiről (Göbölyjárás, Pirtó, Fehértó) naponta beutazókat is. Magántanulók vizsgára felkészítésével és vizsgáztatásával is növelték a létszámot. 1914-15-ben 2, 1916-17-ben 12, 1918-19-ben 11, 1940Ml-ben4, 1941-42-ben 20, 1942-43-ban43, 1943^14-ben 68 magántanulója volt az iskolának.214 A vallás és közoktatási miniszter 1908-ban a polgári leányiskolák számára új tantervet és óratervet vezetett be. A tanterv fő célkitűzése a gyakorlati élettel való szorosabb kapcsolat biztosítása, a magyar nyelv használatában nagyobb jártasság, a közéleti fogalmazványok biztosabb ismerete, irodalmi tájékozottság fokozása, a német nyelv gyakorlatibb elsajátítása, hazánk alkotmányának, gazdasági viszonyainak jobb 40. Református Polgári Leányiskola 3. osztályos tanulói 1933-1934 76
