Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
célszerűtlen, elhanyagolt, évek óta nem meszeltettek, barátságtalanok, visszariasztók. Gyökeres orvoslásra van szükség. Iskolaszolga nincs. Két tanuló vállalta fel a takarítást. Az épület teljes vakolásra szorul kívülről. Ha nem biztosítjuk a rendet, a felszerelést, ha tanterem nincs a tanulók befogadására, az iskola virágzás helyett tengem fog.”115 1866 őszén indították be a gimnázium hetedik évfolyamának osztályát. Ebben a tanévben felvették a tanrendbe az ének és a francia nyelv oktatását is. A hét osztály tanítására hét tanárt alkalmaztak. A tanévet a Helytartótanács utasítására az országos kole- raj árvány miatt csak november hónapban tudták elkezdeni.116 A nyolcadik gimnáziumi évfolyamot 1867 szeptemberében indították be. Ezzel kiépült a nyolcosztályos főgimnázium.117 Helyileg a hetedik és nyolcadik évfolyamot bölcsész I. és bölcsész II. elnevezéssel illették. Az 1873-1874. tanév végén szüntették meg az elnevezésben ezt a gyakorlatot."8 Nyolc tanárt alkalmaztak. Szilády Áron a nyolcadik évfolyam beindításával összefüggésben tanbizottmányi ülésen sürgette a feltételek javítását: „A már felállított és a jövő iskolai évvel megnyíló nyolcadik osztály számára tantermül alkalmas és célszerűen berendezett helyiségünk még nincs. Felhívom a tanbizottmány figyelmét, hogy e tekintetben előre gondolkodjon, nehogy a késői berendezés az előadásoknak hátrányt okozzon.” A tanbizottmány az elemi iskola egyik tantermét javasolta átalakítani és berendezni, 119 A tanbizottmány 1867. szeptember 13-án tárgyalta a tandíjak ügyét. Erre azért kelült sor, mert az országgyűlés törvénybe foglalta a zsidók emancipációját. A gimnáziumnak több izraelita vallású tanulója volt. „Méltánytalan lenne, ha a Mózes vallású tanulók nagyobb tandíjat fizetnének, mint a más vallásúak” - hangzott el az előterjesztésben. A bizottmány ennek ellenére úgy döntött, hogy „mivel a Mózes vallásúak semmi mással nem jámlnak hozzá az iskola fenntartásához, mint például a református közbirtokosság, ezért nem javasolják a tandíjuk csökkentését.”120 Végül 1868 szeptemberében döntött az egyháztanács, kimondva, hogy az izraelita tanulók tandíját a nem izraelita tanulókéval azonos mértékben kell követelni.121 A gimnázium fejlesztésének ütemét követte a tanulói létszám alakulása. 1823- ban, amikor kiépült a hat évfolyamos képzés, az iskolának 80 tanulója volt a három összevont osztályban. A magasabb évfolyamokon fokozatosan csökkent a tanulók száma. 46, 21 illetve 13 tanuló alkotta a három osztályt.122 1848—1849-ig átlag 70-75 tanulója volt a középiskolának. Tanárok tekintetében sem történt változás. Az egyháztanács mindig három nevelőt alkalmazott. Miután négy évfolyamos algimnáziumként működött, tovább csökkent a létszám. Az 1850-es évek közepéig a tanulók száma alig haladta meg az ötvenet. 1853-1854-ben a létszámok: 1-ső osztály 28,2. osztály 14,3. osztály 5, 4. osztály 7.123 Amikor az iskola fejlesztése megindult nőtt ugyan a tanulók száma, de a halasi gimnázium továbbra is kisiskola maradt. Az 1866-1867. tanévben, a már hét évfolyamra emelkedett iskolának még mindössze csak 78 tanulója volt.124 A nyolcosztályos gimnázium létrejöttének első évében, az 1867-1868. tanévben a tanulók száma 85 volt. Közülük érettségi vizsgát tett 9 tanuló.123 1868-at követően rohamosan növekedett a tanulók száma. 1868-1869-ben 92, 1869-1870-ben 108, 1870-1871-ben már 171 tanulója volt a gimnáziumnak. A létszámnövekedéssel együtt 47
