Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
munkával, de kezdjék meg a nyolc évfolyamos főgimnázium kiépítését. Még megélte azt, hogy az 1861-1862. tanévben beindult az ötödik évfolyamosok osztálya. Sikerült tanárt is biztosítani a feladathoz, mivel egy tanár eltávozott, Gál Lajos volt városi aljegyzőt hívták meg, „kinek tudományos műveltsége s tanítási képessége általánosan ismeretes.”102 Amikor a tanügyi bizottmány az ötödik évfolyam felállításáról döntött, egyben olyan határozatot is hozott, hogy a tanári kar létszámát nem növelik. A testület szerint „mind az öt osztályt egy-egy tanár vezérelné a számtan, a természettan és a természetrajz kivételével. Mivel emiatt a tanárok le lesznek terhelve, a canonica (hittan) órák alól mentesüljenek.” Ugyancsak ekkor döntöttek arról is, hogy 1862 őszén beindítják a gimnázium hatodik évfolyamát is. Ehhez gazdászati tanárt fognak alkalmazni, „ki majd előadná általában a természettudományi tárgyakat, de szerepe ezen túl terjeszkedne a tanórán kívül végzett gazdászati ismeretek tanításáig.”103 A további fejlesztéseket, az iskolaügy irányítását 1863 januárjától Szilády Áron végezte, s kezdte meg elképzeléseinek megvalósítását, esetenként saját egyházával is szembekerülve. A hatodik évfolyam beindításával összefüggő tennivalókat 1862. június 2-án határozta meg a tanbizottmány. Döntésüket azzal indokolták, hogy „a jelenben öt osztályból álló gimnáziumot a helyi érdekek figyelembe vétele mellett, s a mindenünen nyilvánvaló közkívánság teszi szükségessé feljeszteni.” Elképzelés szerint a hat osztály tanítását öt tanár látná el. Egy tanár fizetését közöttük szétosztanák.104 Végül is a döntést megváltoztatva az első osztály tanítására alkalmazták Balajthy Dénest.105 Az 1862-1863. tanévben a gimnázium már hat évfolyammal működött, a tanárok számát is hatra növelték. Az egyháztanács által választott tanbizottmány lényegében a gimnázium kormányzó testületé volt. Mivel tanárokat is delegáltak a testületbe, ezért nemcsak szervezeti, személyi ügyekben volt döntési joga, de a tanulók fegyelmi ügyeiben is eljárt: „Polányi István fájdalommal jelenti, hogy Friedlender Ignácz helybeli izraelita szülő azt a méltatlan vádat emelte ellene, hogy Ignácz nevű fiát 12 vesszőütéssel büntette, minek következtében a szüleik a tanárt és kollégáit a legmegalázóbb szavakkal illették, mondván, hogy nemzetiségi szempontból és felekezeti gyűlöletből a héber fiúk a tanári kar előtt üldözés tárgyai lennének.” A bizottság az állítást hazugságnak tartja. A hazugságért a fiút 6 vesszőütésre ítélik, apját pedig törvény elé idézik.106 „Hatodik osztálybeli Tóth Sándor és Paprika Imre a tanári tekintélyt mélyen sértő tettet hajtottak végre azzal, hogy templomba nem járnak, temetéseken nem vesznek részt, a kántor utasításait nem hajtják végre.” A legkomolyabb figyelmeztetést kapják. Ezen túlmenően 12 órai börtönre és a tanári kar valamint a kántor megkövetésére ítéli őket.107 Az iskolák szakmai ellenőrzése tekintetében is a tanbizottmány volt illetékes. Korábban ezt a feladatot az egyháztanács látta el. Az 1850-es évektől ezt a mindenkori lelkészre bízták. Szilády Áron kérte, hogy a régi ellenőrzési formát állítsák vissza, vagy pedig segítségül bízzanak meg egy-két inspektort, kik segítenék őt az iskola- látogatásokban.106 Az algimnázium nyilvánossá válását követően a gimnázium épületében már az 1850-es évek közepétől megkezdték a könyvtár fejlesztését és egy múzeum kiépítését. Az összegyűlt könyvek, régiségek, ásványok elhelyezésére, bemutatására szükség 45
