Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

rendbe. Ezzel lényegében legalizálták a testnevelő tanár helyét és szerepét a gimnáziumban. Alkalma­zásával a testnevelés tárgy szabályozott és szakmai­lag is rendezett formába került. Egyike volt hazánk legkiválóbb testnevelő tanárainak. Nemcsak né­hány kiválóval, mindenkivel foglalkozott. Óráin a teljes rend és fegyelem, de emellett a jókedv is ural­kodott. 1914. aug.-ban feleségül vette Dobó Meny­hért volt gimnáziumi tanár leányát, Erzsébetet. Há­zasságukból három leánygyermekük született. 1915 őszén önként beállt katonának. A boszniai és az olasz fronton harcolt két és fél éven át, több ki­tüntetést is kiérdemelve. 1920-ban összegyűjtötte azok neveit, akik a halasi gimnáziumba jártak és az első világháborúban hősi halált haltak. 1921. szep­temberében leplezték le emléktáblájukat a gimnázi­um előcsarnokában. Jelentős szerepe volt abban is, hogy 1928. nov. 3-án megalakult az Öregdiákok Szövetsége. A református egyház presbi-tere, a város választott képviselője is volt. Emlékére „Nagy Kálozi Sándor Sportklub” alakult. Emlékét rendezvény őrzi. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002. 208-209. Németh Ferenc. Eredeti foglalkozása reformá­tus lelkész volt. 1806-ban megszűnt az akadémikus rektorok küldése Debrecenből. Ez időtől kezdve a halasi református egyház professzorokat alkalma­zott. Feladatuk az iskolák (elemi és középfokú) irányítása, felügyelete volt. Ezt a munkát a közép­fok egyik osztályának tanítása mellett látta el. Németh Ferenc szervezte meg az egyház elemi iskoláit, az ő professzorsága idején a középiskola négy évfolyamról hat évfolyamra fejlődött. 16 esz­tendei működés után 1922. októberében profesz- szori állásáról lemondott. Az egyháztanács megkö­szönte hosszú ideig tartó buzgó, önmagát nem kí­mélő munkáját. Továbbra is az egyház szolgálatá­ban maradt, az elemi iskolában tanított még néhány éven át. Forrás: Egyháztanácsi jegyzőkönyv 1806. okt. 11., 1822. okt. 21. Paczolay István (Kiskunhalas, 1906. jan. 6. - Kiskunhalas 1998. júl. 24.) Vallástanár, lelkész. Vallástanár a Szilády Áron Ref. Gimnáziumban 1929—1951-ig, gyülekezeti lelkész 1958-tól. Édes­apja Paczolay Győző tanító volt. Tanulmányait a kiskunhalasi Szilády Gimnáziumban, majd a bp.-i Református Teológián végezte. Segédlelkészként Harkányban, Nagykőrösön szolgált, majd 1929- ben a Szilády gimnázium vallástanárává választot­ták. Itt működött 1951-ig. 1951 és 1958 között re­formátus hitoktató volt. 1958-tól a halasi reformá­tus gyülekezet lelkipásztori tisztét töltötte be. A gimnáziumban a vallástanítás mellett sokirányú ifjúsági munkát végzett: vezette a Bethlen Gábor Kört, rendszeresítette a diákok számára az éven­ként tartott Csendes Na­pokat, az SDG (Soli Deo Gloria) kollégium veze­tője volt, cserkésztiszt­ként részt vett a cserkész­munkában, később ő lett a cserkészcsapat parancs­noka, a Kecskeméti Egy­házkerület több ref. gim­náziumában iskolaláto­gató körlelkész volt. Meghatározó szerepet töltött be a diákokon kívüli ifjúsági szervezet, a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) helyi megszervezésében, melynek el­nöke volt annak megszűnéséig. Mint ilyen konfe­renciákat, nyári táborozásokat, népfőiskolái tan­folyamokat szervezett, kerékpártúrákat vezetett. Részt vett az 1939. évi nemzetközi KIÉ konferen­cia Halason tartott gyűlésének megszervezésében, 1943-ban a KIÉ háromhetes népfőiskolái tanfolya­mának vezetésében, megszervezte az 1944. márci­usi népfőiskolái tanfolyamot. 1943^14-ben a Ref. Polgári Leányiskola megbízott igazgatója volt. Iskolán kívüli tisztségei: presbiter, a Ref. Kör alel- nöke, a Diákszövetség Háznagya, a halasi Külmisz- szió Csoport vezetője, a városi Szegényügyi Bizott­ság, a csipkeházi, a városi Óvodai Bizottság tagja. Városi képviselő, Népművelési Bizottsági tag. 1939-ben házasságot kötött Szinay Erzsébet ref. polg. leányiskolái tanárnővel. Két gyermekük szü­letett: Márta és István. 1958-ban a halasi gyü­lekezet lelkészévé hívták meg, nyugdíjazásáig itt szolgált, de még azon túl is részt vett az egyházi életben, kisegítőként. Lelkészi szolgálatának ki­emelkedő része a tanyai istentiszteletek tartása, a halasi tanyavilág 17 települését látogatva, ahová kerékpáron járt ki. Több cikke jelent meg egyházi, ifjúsági, helyi lapokban. Volt tanítványai szerették, öreg koráig tartották vele a kapcsolatot, nemcsak az a mintegy 30 fő, akik a lelkészi pályát választották az ő hatására. Életútját az Istenbe vetett hit és az emberek iránti szeretet jellemezte. 93 éves korában halt meg. Sírja a régi református temetőben találha­tó. Cikkei: Mi Utunk, ifj. lap. 1937, okt. 7-10., Mag­vető c. Délvidéki Ref. Lap 1942. aug. 9-10. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002.212. Paczolay Istvánná (Szinay Erzsébet). 1913. szept. 5-én született Diósförgepatony községben, a Felvidéken. A pápai Református Nőnevelő Intézet­ben végezte el a tanítóképzőt. Polgári iskolai tanári képesítést Szegeden szerzett. Magyar-német-tör- ténelem szakos polgári iskolai tanár volt. 1937 298

Next

/
Oldalképek
Tartalom