Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

8. Az első, magyar nyelven írt tankönyvek közül a leginkább használt „Hármas Kis-Tükör” Pest, 1842

9. Református énekeskönyv. Debrecen, 1856

A 18. század végéig az olvasás, írás, számolás tanítását a protestáns iskolákban páros kapcsolatban folyó tevékenység formájában végezték. A tanító mindig egy gyerekkel foglalkozott közvetlen módon, a többiek ezt csak figyelték. Nem volt szükség arra, hogy a tanulónak könyvei, vagy más, a tanulást elősegítő eszközei legyenek. Comenius Orbis Pictus című 150 rövid leckét tartalmazó sok kiadásban megjelent könyve, ami a tanítónak szolgált segédanyagként, az ehhez kapcsolódó falitáblák, a mindig kéznél lévő „Káté” és Énekeskönyv segítette az olvasás tanulását. Egykét palatábla, néhány ív papír segítette az írástanulást. A számtantanulás eszköze egy marék borsó vagy kukorica volt.21

Szakmaipedagógiai képzettség nem volt előírva a tanítókra. Legtöbbjük a gimnázium különböző évfolyamáig jutott el. Elfogadott volt, hogy „alkalmas a tanításra az, aki az oktatandó tananyagot alaposan ismeri”. Elméleti pedagógiai, didaktikai ismereteket nem követeltek meg. „Úgy kell neki tanítani, ahogy őt tanították.”22

Az állami népiskolákban az 1777. évi tanügyi rendeletet követően didaktikai szempontokat is érvényesítő tankönyvek kerültek ki a nyomdákból, főleg németről

20