Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

írta alá, de „keretet azt nagy gonddal választott neki." (Az eredeti keret elveszett.) A festő és a Berki házaspár kapcsolatáról nemcsak Berki Violától, hanem a festő egyik leveléből is értesülhetünk. Nagynénje halála alkalmával részvétét fejezte ki unokanővérének, és a levélben megemlékezett az akkor már nem élő Berki Antalról is. „Szeretett nagynénémre mindig a legkedvesebb emlékkel gondolok... általa részesültem a Te és felejthetetlen Anti bátyám szép és igaz barátságában, rokoni szeretetében, akinek nemes, férfias jelleme ma is példaképül áll előttem."2

A festmény a világos háttér és az alakok sötét foltjának ellentétére épül, a kanapé élénk, színes mintája, mint összekötő kapocs, oldja ezt az ellentétet. Erősen rajzos jellegű, az arcok aprólékosan kidolgozottak, az alakok sziluettje élesen elválik a környezettől. Nem tudjuk, hogy Thorma miért érezte befejezetlennek a képet. A mai néző néhány apró térbeli bizonytalanságot érez (pl. a váza helyzete, az asszony bal karja), de ezért kárpótol a festmény árnyalt dekorativitása és az arcok érzékletes megjelenítése.

Nagy Ildikó

6. Thorma János: Bessenyei István, 1897

Olaj, vászon, 130 x 86 cm.

Jelezve jobbra lent: THORMA

Thorma János Múzeum, Kiskunhalas 55.189.1.

Kiállítva: 1978-tól Kiskunhalas, Thorma János Múzeum állandó kiállítás.

Irodalom: Dévényi Iván: Thorma János. Bp., 1977.10. kép; Kiskunhalas almanach. Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Szerkesztette: Szakái Aurél. Kiskunhalas, 2002.160.

Bessenyei Károly tanácsnok és Péter Julianna idősebb fia, Bessenyei István 1835-ben született Kiskunhalason, ahol élete végéig városi szolgálatban állt. Kezdetben, 1861-től másodbírói, majd néhány év múlva a város aljegyzői tisztségét viselte. Öt évvel fiatalabb testvére, Ferenc, aki újságíróként is nevet szerzett magának, Temes vármegye főszolgabírója, majd országgyűlési képviselő volt. Emléke mégsem maradt meg olyan elevenen odahaza, mint 1901-ben elhunyt bátyjáé, aki lakóházát és 15 ezer korona készpénzt hagyott a városra. A ház, mely az adományozó kívánsága szerint kezdetben menházként működött, 1925-től, némi átalakítás és jelentős bővítés után Bessenyei István közkórházként vált ismeretessé.

Sajnos, bizonytalan, mikor festette meg Thorma a nemes adományozó arcképét; az eseményről egyetlen fennmaradt levél vagy feljegyzés sem emlékezik meg. Tudjuk, hogy a festő évekig Halason töltötte a téli ünnepeket, ilyenkor többnyire

2. Thorma János levele Berki Antalnéhoz. Nagybánya, 1927. február 3. In: Dokumentumok a nagybányai művésztelep történetéből II. Szerkesztette: András Edit, Bemáth Mária.

Bp. 1997. 274 - 275.

175