Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
László Kárpátalja és mai képzőművészete című 1941-es dolgozata, vagy Balaskó Nándor A csíkmenasági szuszék (1942), Szőts Vilmos A csíkmenasági kályhacsempék díszei (1942) és Kádár Tibor eredeti kászoni gyűjtése. Lázár Éva A marosvásárhelyi Közművelődési Ház című 1943-as dolgozatában nemcsak fotókkal illusztrált építéstörténetet ad, hanem ismerteti a fontos nagybányai vonatkozásokat, a jelentős Szépművészeti múzeumi letétműtárgyakat tartalmazó intézményt, a Közművelődési Ház Képtárát is. A nagybányai művésztelepet és iskolát érintő szakdolgozatok sorából csupán megemlítem Csiky Gyula Nagybánya és a korszellem (1933), Toroczkay Ágnes Hollósy Simon (1933) és Fazzi Hugó Iványi Grünwald Béláról írott dolgozatát. Nagybánya másik vezető mestere, Ferenczy Károly művészetének az ismertetését többen választották. Martinszky János3, Nagy Aglája (1932-33), Dómján Árpád (1933-34), Jeney István (1934-35), Gódor Kálmán (1936-37) és Csabai Kálmán (1937-38). A Ferenczy Károly fundamentális jelentékenységű művészetéről megszületett 6 dolgozat létrejöttében a művésztanár-jelöltek érdeklődésén túl az éppen azt fölkeltő tanároknak - elsősorban nyilván Réti Istvánnak és tanártársainak - volt jelentős szerepe. A Ferenczyről szóló opuszok közül Martinszkyé, ahogyan sok festő-kollégája jegyezte pályarajz is kronologikus rendben, a legfontosabb irodalom megadásával mutatja be a Ferenczy-oeuvre korszakos műveit, legfontosabb festői periódusait. Csupán ízelítőül idézve Martinszkytól: „Talán egy korban sem, egyetlen más művészi felfogásnak sem volt fontosabb az, hogy egy határozott természet darabba eressze be gyökérszárait, felszívja annak éltető nedveit, mint annak a naturalisztikus kornak, amely minden más lehetőséget eldobva magától, önfeledten olvad bele a természetbe, nem ismerve más feladatot, mint őt szolgálni, kiélesedett érzékkel figyelni színmegjelenéseit. A közös érzés ideális összetartozást és együttérzést teremtett a nagybányai kolónia tagjai között, melynek zavartalan harmóniája mindaddig tartott, amíg az újabb művészeti irányzatok nem kerítették hatalmukba a fiatal tagokat". Martinszky - megelőzve sok későbbi művészettörténeti földolgozást - igen pontosan és figyelemre méltó éleslátással a neósok, a fiatalok föllépésétől számít új nagybányai periódust. Csabai Kálmán Ferenczynek a Józsefet eladják testvérei című kompozíciójáról találóan írja: „A háttér kopár, monumentális sivársága a végtelenben ölelkezik az esteledő ég kékjével, előtérben az alakok, mint a lélek felkorbácsolt hullámai felcsapnak, s csipkés emberfalat képeznek a háttér nyugodt csendjével szemben". A dolgozat minősítése is példaértékű tanulságokat sugall: „Szeretet van a szemléletében. De az egész tanulmány felépítése kapkodó! És: meg kell tanulnia írni! Előbb helyesen, logikusan. Aztán kifejezően s magyarul. R."- vagyis Réti István a dolgozatot bíráló tanár, akitől idéztem. Fölföldy Mihály Thorma Jánosról (1940-41) készített disszertációjának megszületését motiválta az is, hogy „az újabb magyar művészet szülővárosa visszakerült az anyaországhoz". Akkor kétségtelenül létezett egyfajta elégedettség a trianoni határok szorításának a föloldódása miatt. A magyar művészet területe 152
