Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

Thorma és a Nyolcak

Majoros Valéria Vanília

„Bánya a megszokott, rendes életét éli. A piktorok lassankint szállingóznak, már van vagy 30 db. Az ismertebbek közül Czigány, Epsteni és Czóbel vannak itt. Czigány a régi, Czóbel neoimpresszionista lett" - írta Börtsök Samu Réti Istvánnak 1906. június 12-én.1 Börtsök ekkor még nem tudta, hogy Czóbel ezévi megjelenése Nagybányán milyen lavinát indít majd el. Nem tudhatták ezt a többiek sem, Réti, Iványi és Ferenczy sem. Ok nem váltak követőkké. Mint ahogy az iskolán kívül dolgozó Thorma sem. Velük szemben Tihanyi Lajos, aki ekkor járt először Nagybányán, azonnal késznek mutatkozott Czóbel mellé állni. Tihanyi és Czóbel valószínűleg ekkor ismerték meg egymást. A Nyolcakra ekkor még senki sem gondolt, pedig csíráiban már ekkor, sőt a baráti kapcsolatok révén már előbb megszületett.

1906-ban Czóbelen és Tihanyin kívül a későbbi Nyolcak közül még Czigány Dezső fordult meg Nagybányán. Czóbel és Czigány ismeretsége mégsem erre az évre, hanem korábbra datálható. Czóbel Béla 1902-ben járt először ott, Czigány Dezső egy évvel azelőtt. Czigány látogatása Hollósynak volt köszönhető, akinek Münchenben a tanítványa volt. 1903-ban Czigány újra Nagybányán dolgozott, s ebben az évben Czóbel is ott járt.

Az egyidős Czóbel és Czigány hasonló úton haladtak. Czigány, szemben a jómódú polgári családból származó Czóbellel, nem áldozott időt az érettségi megszerzésére, hamarabb indult a művészi pályán, s így hamarabb is ért el sikereket. Amikor 1903-ban Czóbellel találkozott, ő már akár ismert művésznek is volt nevezhető, hiszen megjárta az Iparművészeti Iskolát, a Müncheni Akadémiát, Hollósy ottani iskoláját és hat műve szerepelt a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok kiállításain.2 A hetediket is meghívták az azévi őszi Szalon kiállítására, arra, amelyen Czóbel még csak debütált.3 De Czigány nem volt olyan lázadó alkat, mint Czóbel, akinek hatása nélkül nem változott volna meg művészete. Czóbelről jelképes tetteként feljegyezték, mennyire nem tisztelte a hagyományokat, arra is képes volt, hogy vadonatúj, elegáns ruháját bepacsmagolja festékkel, így lélekben múltjától megtisztulva indulhasson el a művészi pályán.

Czigány 1904-ben ösztöndíjat kapott Párizsba és a Julian Akadémián J. P. Laurens - a Kegyes Róbert kiátkozása, a Napóleon és VII. Pius című festményekkel hírnevet szerző akadémikus festő - tanítványa lett. Czóbel ugyanott volt ekkor, sőt ezúttal ő előzte meg Czigányt, hiszen már az előző évben a francia fővárosban

137