Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

kiállította egyik munkáját a Mars Mezei Szalonban. Míg Czigány 1904-ben „csupán" a Nemzeti Szalon Rajz és Metszet kiállítására volt hivatalos és a Műcsarnok tavaszi kiállításán mutathatta be egyik olajképét, Czóbel amellett, hogy Pesten a Szalon téli kiállításán egy nagybányai plein air stúdiumával szerepelt, Párizsban is sikert ért el, a Julian Akadémián megnyerte az akt-díjat.4

Czóbelt barátkozó természete, nyitottsága segítették abban, hogy könnyen találjon társakra az idegen környezetben. Az a rajz, amit 1906-ban Ziffer Sándor - akit Pestről vitt magával Bányára -, készített róla, sokat elárul a fiatal művész habitusából.5 A kirívó öltözék, a hosszú haj, a szúró tekintet Czóbel lázadó alkatának bizonyítékai, de arról is árulkodnak, hogy személyisége vonzó hatással bírhatott környezete rokon leikeire, nem csoda hát, hogy hamarosan Matisse, Derain, Braque és Vlaminck társaságában találkozunk vele, 1905-ben a Salon d Automne Fauve-ok termében.

Ha a Párizsban élő magyarok eddig még nem ismerték, ez alkalomból biztosan felfigyeltek rá. Ha a kiállításon nem tűnt volna fel, olvashatták nevét a lapokban. A kritikus megdöbbent „Braque, Czóbel, Van Gogh és Derain urak nyers, égő, tiszta színeitől, a műveikben megnyilvánuló őserejű, barbár szépségtől, képeik traktálásának vehemenciájától, merészségétől." Maurice Denis géometres-nek, azaz mértantudósoknak nevezte a kiállítókat.6

A későbbi Nyolcak közül Párizsban volt ekkor Berény Róbert is, aki szintén J. P. Laurens tanítványa volt az Akadémián. Berény ugyanúgy kitűnt ott tehetségével, mint Czóbel. „Három hónap múltán az Akadémia legjobb rajzolói közé kerültem" válaszolta később Kassák kérdésére.7 Berény, aki korábban a Min- tarajziskolában Zemplényi tanítványa volt, s bár kiállításon még nem szerepelt, már festett egy-két Munkácsy és Rembrandt hatásáról tanúskodó képet8, olyannyira a Fauve-ok hatása alá került, hogy azonnal a nyomukba szegődött, s hamarosan kivívta magának a „legvakmerőbb" jelzőt. Abban az évben készítette első fauve-os önarcképét - amely akár szerepelhetett is az 1906-os Salon d'Automne kiállításán -, nem sokkal azután, hogy Czóbel Nagybányán járva újabb híveket szerzett, többek között Tihanyi személyében, az új művészetnek.

Czóbelnek kevés korai munkáját ismerjük, így igen nehéz rekonstruálni, mit vihetett magával 1906 nyarán Nagybányára. „Arcképeket, csendéleteket, aktkompozíciókat" említ a szakirodalom, Réti szavait idézve „vastag színes körvonalak közé határolt, élénk pointilizált színfoltokkal, a figurális részek rajzában sok jellemző erővel."9 A portrék közül az 1903-as Kalapos önarcképpel rokon, Székely Andor portrét közölte 1906-ban a Modern Művészet.10 A reprodukció alapján ez a kép, ha esetleg a fauve-ok színeit is használta, nem épít a kontúrozás dekoratív erejére, így nem biztos, hogy 1906-ban Nagybányán látható volt. Esetleg ott volt az 1905-ben festett Kislány az ágy előtt, de sokkal inkább ott lehetett az ez évben készült Szalmakalapos férfi vagy a Festők a szabadban című olajkép. 1906-ból való az Ülő férfi is. Ezen az alak még a régi Czóbelt idézi, azt, akit a Lány virágos ablak előtt című, Ferenczy hatásáról tanúskodó, 1904-es fest-ményéről ismerünk. Az Ülő férfi

138