Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
a Munka a tengerparton vagy a tájképek, mint ahogy nem lehet biztosan azonosítani a kiállított grafikai lapokat sem. Összetéveszthetetlen címének köszönhető, hogy tudjuk, itt volt a hazai szobrászati konvenciókat teljesen felrúgó Soyez amoureuses, vous seres heureuses (Legyetek szerelmesek, boldogok lesztek) című fafaragvány. Thorma leveléből pedig kiderül, hogy hogy ki lehetett állítva A sárga Krisztus is (1888. Egyik változata ma a brüsszeli Musée des Beaux Arts-ban, a másik a buff aloi Albright Knox Art Gallery-ban található). A tárlat magyar kiállítói egy-két kivétellel másod- vagy harmadrangú festők voltak, nyilván azok, akiket Ferenczy mellőzött márciusban, és most sikerült érvényesíteni jogaikat. A katalógust tanulmányozva külön érdekesség, hogy ki mindenki mondhatná el magáról: együtt állított ki Gauguin-nel, Cézanne-nal és a többiekkel. A lista a korabeli értékrend vagy toleranciafok érzékeltetéséhez szolgálhat adalékként.1 5 Meglepő, hogy a tárlat nem váltott ki igazán nagy visszhangot. Nem arról van szó, hogy nem írt róla majd valamennyi napilap, és számos folyóirat, hanem arról, hogy nem bontakozott ki érdemleges vita a látottak kapcsán. Hiába írta Bölöni György Gauguin című cikkében1) hogy „Magyar földön, a kultúra sovány országában ilyen európai művészi esemény még nem esett. Magyar földön ez: forradalom." senki nem reagált érdemben szavaira. Pedig igencsak igyekezett úgy fogalmazni, hogy felkeltse olvasói érdeklődését, rokon- vagy ellenszenvét. Vázolta Gauguin szokatlan életútját a Peruban töltött gyermekkortól, a matrózkodáson és „börziánerségen" keresztül Tahitiig. Vadnak, brutálisnak őrültnek nevezte, majd rámutatott, hogy ha valaki áhítattal és nyitott lélekkel közeledik képeihez, éppen ellenkezőleg, Giotto, Botticelli, Tizian és Tintoretto halhatatlan művészetének zúgását hallhatja ki műveiből. És hiába ásott le Lukács György17 megrendítő tanulmányában a modernizmus gyökereiig, hogy teljes mivoltában értelmezhesse Gauguin művészetét, cikkét teljes süketség fogadta a konzervativizmus oldaláról. „Azt hiszem, nálunk sokan túlbecsülik Gauguint, benne látva a modern festészet csúcspontját és kisebbre becsülik egyszersmind igazi jelentőségénél. Gauguin felelt egy nagyon is általános kérdésre, amit igen sokan kérdésnek 2. Paul Gauguin: Kagylószedők a tengerparton, 1889. Essen, Museum Folkiuang 128
