Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

tájképeken, kevés kivétellel egy a háromhoz. A harmincas évek folyamán a természeti látvány felhőtanulmányokkal egészül ki (Klastromréten 1930; Nyári táj, 1930; Piros kabátos, virágot szedő leány, 1930; Tavaszi táj, 1932), akárcsak hajdani mesterénél, Székely Bertalannál, Sza- dán17. De Léon Lhermitte-hez hasonlóan, aki szeretett Marne folyója partjait festette újra meg újra, fürdőzőkkel vagy anélkül18, Thorma a Zazar kanyarulatait rögzíti vásznain, és Puvis de Chavannes új humanizmusának szellemében fogant fürdő aktokat helyez az árnyas dombok alá, némi színpadiassággal, sőt fotó-realizmussal. A tájnak ez az elé- gikus, pásztorénekszerű megörökítése René-Émile Ménard19, a hajdani Bouguereau-tanítvány klasszicizáló kompozícióira, vagy Ker-Xavier Roussel20 mediterrán Arkádia-képeire is emlékeztet.

8. René Ménard: Ősz (1890-1901)

L. Bénédite, La Peinture au XlX-e siede, Párizs, é.n. után

Azt, hogy Thorma saját korának gyermeke volt, utoljára egy késői kép, az 1935-ös Hegedülő cigánypár jelzi. Az archaikus, vidéki életforma felidézése, a pompás nagybányai tájban elhelyezett fekvő férfi és a magába mélyedő asszony alakja majdnem azonos Jules Bastien-Le- page Les Foins című képének figuráival. Ugyanakkor az akt erőteljes, plasztikus megformálása egyszerre idézi emlékezetünkbe Renoir aktjainak dús bájait és Picasso klasszicizáló korszaká9. Pierre Puvis de Chavannes: Béke, 1861 Amiens, Musée des Beaux-Arts

nak monumentális alakjait.

122