Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Ezidőben népköltőink, versfaragóink kéziratos versei is - kézről-kézre adogatva - igen kapósak voltak. Eljutottak a száraz- és szélmalmokba is, hol azokat vagy a szerzők, vagy mások felolvasták, a dakuködmönös, bőgatyás öregek meg szájtátva hallgatták. Igen kedvelték pl. Kis Illés Imre „halasi szerencsétlen versfaragó" gúnyverseit, mint pl. a „Bajuszos Kis József lakodalmi" címút, mely így kezdődött: Nagy lakodalom lesz máma a Tabánba, Tátva marad ottan minden ember szája, Szól majd a muzsika, bufog a bumbardó, Örömében huhog az éjjeli bagó.... Az ilyen kéziratos verseket többen leírogatták, és úgy jutottak kézről-kézre. A ponyvaregényeket - mint Sobri Jóska, Bogarak, Rózsa Sándor - hetenként házhoz hordva vették meg és olvasgatták. Egyes alkalmi, tréfás írásokat sokszorosítottak is, pl. a parasztvadászokról szólót, melynek címe ez volt: „Öt lövés, avvagy a boldogtalanok, avvagy az összetörött kocsikerék, avvagy fölmászott a nyúl a fára." A módosabbak az 1860-80-as években már heti vagy napilapot is járattak. Olvasgatták az Üstököst, az Uram bátyámat, a Népújságot, később a Budapest című napilapot, a hetilapok közül a Vasárnapot és a Nép zászlóját. A századforduló idején a Kis Újságot, Friss Újságot és a helyi lapokat vásárolták, példányonként, de már ezidőben számosán előfizettek a Pesti Hírlapra és más napilapokra is. Az agrárszocialista parasztok a Népszavát kedvelték, s az utcai kisajtókban az egyik olvasta, s más elvűek is hallgatták, majd a benne foglaltakon vitatkoztak is. Néha egymás haján búcsúzkodtak. Népünk az első világháború idején és utána, egyre inkább megkedveli az újságolvasást. A helyi lapokon kívül mind többen lapozgatják az újságokat, de egyre inkább terjed, kivált a fehérnép között, a regényolvasás. 4. Őstehetségek A régi céhbeli, de a későbbi mesterek s a parasztok között is akadtak néhányan, kik fényes tehetségükkel kortársaik közül kiemelkedtek, kiknek munkáját, tehetségét szaktársaik és mások is elismerték és megbámulták. Egyik-másikuk szép emlékét az utánuk következő nemzedék sem feledte el. A századforduló körüli évtizedekben felülmúlhatatlan ügyességű és tudású, asztalosmesterségben valóságos művész volt Szabó Garbai István. Messze földön ismerték jó munkáit, tervezőtehetségét, rajzait sokan megbámulták. Utolsó szép alkotásai közé sorolhatjuk a halasi Csipkeház számára készített néhány megbá- mulásra méltó, magyaros kivitelű bútordarabot, melyek a második világháború sodrában elkallódtak. Ilyen őstehetségek a parasztok között is számosán akadtak. Az 1880-as években egy igen nyalka fiatal gazda tűnt fel Halason, a László Sándor. Minden dolgá156
