Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
ban különb volt másoknál. Ván István szélmolnárnak - aki pedig már nem volt mai gyerek - ő magyarázta meg, hogy hogyan kell egy vérbeli szélmolnárnak felvásználni. Sípos bognárnak azt magyarázta és mutatta meg, miképpen kell jó kerékagyat csinálni, melyben a küllők nem nyaklanak. A kávéháznál kivette a prímás kezéből a hegedűt és többek szeme láttára megmutatta neki, hogyan kell érzéssel muzsikálni, pedig hegedűje sohasem volt. Topán Imre tehetős gazdaember 4000 holdas birtokot bérelt, melyen hat év alatt elszegényedett, s a bérletet is felmondani készült. László Sándor elmagyarázta neki, hogy az ilyen vegyes összetételű földeken nem lehet egyféle magot dűlőhosszában vetni. Megmutatta neki, hogy bérelt birtoka mely részén mit kell vetnie. Erre Topán a bérletet meghosszabbította, s újabb öt év alatt meggazdagult rajta. Régi híres vőfélyeink: Selyemtalpú Czirok Márton. Borízű Gyenizse János, Hajma Kovács József mellett a vőfélykedő Kis Lajos táncaiban gyönyörködhettünk a századforduló előtti és utáni évtizedekben. Tánctudományának, vőfélyrigmusainak híre messze földre is eljutott. Még Bajuszos Kis Józsefen is túltett, aki pedig a szabadságharc idején Bem táborában volt előtáncos. 1919-ben egy főúri lakodalomba is meghívták Abaúj megyébe, s a vőfélyi teendőket ő látta el. Egyéni üveges táncát, alapos koreográfiái leírása ellenére még az Operaház táncművészeinek sem sikerült utánozniuk. Tizenkét üveg bort hozatott - ha kedve kerekedett - a lakodalmi vagy családi ünnepélyeken. Kilencet letett a szoba közepére három sorban, egyet a fején levő kalapja tetejére, kettőt pedig a két tenyerére, s azokat vízszintesen kitartotta. A földön levő üvegek között csak annyi hézag volt, hogy csizmája feje, a három marék vasból, meg két kaszából készült sarkantyújával könnyen elférjen közöttük. Aztán rázendítette: Ennek a kislánynak rövid a szoknyája, Mondtam az anyjának, varrjon fodrot rája. Kinek mi köze hozzája, Hadd járjon a világ szája, Ennek a kislánynak én leszek a párja. Aztán táncraperdült, s az üvegek között lejtette, miközben az üvegek nyakába húzott égő gyertyák hamvát a sarkantyú taréjok összeütésével egyenként elszedegette. Temetésén ott zokogott Halas város sok szép leánya és délceg menyecskéje. 5. Népköltők Népünk életszemléletét s magát az életet paraszt verselőink válogatott sora híven és sokszor az igazi költészet legszebb nyelvén fejezi ki. Ma is felfigyelhetünk rájuk. A századforduló előtti évtizedeken meg utána Halason és másutt is akadtak, még paraszt emberek, kik verselő készségük mellett gondolataik mélységével 157
