Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
A fenség azután tudakolta tőle, hogy milyen dohányt pipál. Csodaszép kékes füstje van, méghozzá milyen jó szagú!- Bíbicben termött. Ott fönn Zsana-szélben. - magyarázta Pista bácsi.- Ugyan mögkóstolhatnám-e? Avval már vöszöm, is elő a sallangos kostökacskóm, - beszélte fölényesen Pista bácsi - aztán hajítom oda a szót hozzá:- Tessék tőteni! Hát tuggyátok összebarátkoztunk. Addig hánytuk-vetöttük a szót, mögtudtam, hogy kivel is van dolgom. Möntünk aztán - tudjátok - karonfogva. Mikor másodszor töltött a fenség, aszongya neköm:- Ugyan Pista, tudnál-e ebbül a jó dohánybul neköm is küldeni?- Tudok, fenség, akár egy hatökrös szekérrel is!- Legjobb lössz, ha te magad hozod el Alcsútra, aztán majd barátkozunk. Gyere bátran, a lakáj majd beereszt! El is möntem hamarosan az én előkelő barátomhoz egy emelet csomós dohánnyal. Szívesen is fogadott, de alighogy egy versöt beszélgettünk, ránk nyit ám egy bérös, aztán panaszolja, hogy mögveszött egy ökör. Aszongya erre az én főherceg barátom:- Gyerünk Pista! Nízzünk szét a pincében is, nincs-e veszött bor is! (Ke.L.) Mikor technikus voltam Pestön (sose volt az), akkor csinálták - tudjátok - a vízműveket. Egyször valahun elakadt a masina, nem is bírták elindítani. Mikor már úgy volt, hogy az egész Tabánt elönti a víz, neköm telefonáltak.- Gyere má Pista, csinálj valamit, mert az egész Tabánt elönti a víz! Mög is jelöntem a tötthelyön, röndbe is hoztam mindönt úgy, hogy máig se vót, de nem is lösz baj a vízműveknél. (Ke.L.) Kehes volt egyszer Pista bácsi. Fuldoklóit is egy kicsit. A jankai javasasz- szonyhoz igazították, hogy az majd segít rajta.- Föl is kerestem, halljátok azt a javasasszonyt, vesse ki a föld, - mesélte Pista bácsi - de csak fokhagymát ajánlott, hogy azt nyeldössek hónap számra, de csak girizdönként. Szót is fogadtam neki. Egyször, úgy jó két hónap múlva disznótorba vagyok ám hivatalos. Bevastagodtam. Egyszer csak elkezd velem a világ forogni. Kimék az udvarra, hát szépen süt a hold. No Pista, gondoltam, mög éröztem is, ezt a jó vacsorát nyilván nem viszöd el. Ki is gyütt mindön, a sok fokhagyma is, de már akkorra mindön hajmának jó nagy hajtása vót. (O.S.) Egy zúzos hideg téli reggel e szókkal állított be hozzám Józsa Gábor tréfamester:- Elhiszi-e „kegyelmes sógorom", hogy ha engöm most kitönnének a fagyra, hát nem fagynék mög? Mert hét bőr van rajtam!- Hogy-hogy? - kérdezem, barackpálinkás pohárral a kezemben, amit mindjárt nyújtok is át neki. 99
