Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Az öreg leereszti a pálinkát, s „mögöl, ha több nem lösz" szokásos szavai után így válaszolt:- Hát nízze, kegyelmes sógorom. A kabátom lóbőr, a gallér kutyabőr, a belseje báránybőr, a kismándlim kecskebőr, a belseje öreg birkabőr. Még magamon is van egy bőr! Amely magyar így öltözik, az né féljön a haláltul, se a Szent Mihály lo- vátul! Kúti Szabó Imre Igen büszke és rátarti ember volt a múlt század vége felé Kúti Szabó Imre. Mezőrendőrködött is sokáig, el is nevezték „szücske pásztornak". Ő se fogadta el mások köszönését, csak ha gorombasággal fűszerezték. Egyszer egy mindenre kantáros fiatalembert bürhöltek fel ellene, ki napszámmunkára szerződött Kútihoz. A fiatalember már korán reggel megjelent a Kúti portán egy ásóval, hogy majd a kertet megásózza. Beköszönése ilyen formában kanyarodott ki:- Jó röggelt! De korán fölérzött! Fene azt a nem jó alvó szóméit szöggye ki keennek! Az ördögök hágjanak a kend porcogóira, aztán ropogtassák mög keennek azt a vén rossz csontjait!- Jó röggelt fiam! No ideértél? - fogadta a köszönést Kúti derűs ábrázattal. (D.I.) Mucsi Tarka Sándor Nyolcvan esztendeig hánykódott ebben a nemszeretem világban, mialatt soha nem látott erőfeszítéssel zsugorított. Jót vagy eleget tán sohasem evett. Egérszürke kispolgár létére az első világháború elején már negyvenezerjó koronácskája pöf- feszkedett a bankokban, míg ott kámforrá nem vált, mint sok ezreké. Mi több, az Öregszőlőkben elásott arany-, ezüstpénzei is elköszöntek tőle. Hiába ásózgatott, többé sohasem bírt azokra ráakadni. Ám azért tovább gyűjtögetett, sőt viszontagságos élettörténetét is megírta, s a tudós tanároknak is bemutatta. Pénzt a markából lehetőleg soha ki nem adott. Szerződéseit is maga írogatta, sőt a telekkönyvi kérvényeket is, de azokban ugyan hiba nem volt. Mondogatta is többször, hogy ha két lábujja közé fogja a pennát, akkor is különben ír, mint egy kopott íródeák. Öregségére is - amikor már alig bírta a farát - sokat kulcsolt, kilincselt, zavaros adóügyeiben, de súlyos adótartozásait is itt hagyta maradékaira, hogy róják le helyette, amire ő elvből nem vállalkozhatott soha. Futotta is, mert hagyatékához nemcsak a drótokra fűzött 20-30 év óta száradó, s a penésztől szakállas kenyérdarabok, a háború idején összeszedegetett cvibakok garmadái tartoztak, hanem pár darab jó földecske, meg a nyárfalevél nyoszolyájában lapítottak az ezekről szóló betétkönyvecskék is. Volt úgy, hogy egész héten sarjút kaszált, napszámban. A zsákjába kötött koros cipót egy kajla nyárfaágra felakasztotta, s az onnan kandikált rá még szombaton is. Ki sem oldta a zsákot. 100
