Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Egyéb régi leletekről, s pusztarészeink elnevezéséről és a hozzájuk fűződő mondákról egy pályázati munkámban emlékeztem meg 1961-ben, s a munkámért (mintegy 100 gépelt oldal) a nagydíjat megnyertem.1

A betelepült kunok hét nemzetségből állottak. A nemzetségek később székekké fejlődtek. A hét szék neve: Kecskemét, Halas, Hantos, Mizse, Zenthelt, Berény és Kolbáz voltak.

Nemzetségek szerint sátrak alatt tanyáztak. Egyes nemzetségek leszármazói közül többen ma is tudják még, hogy eleik mely sátorból valók. A halasi Modokok pl. a 7. sátorból valóknak tudják magukat.

A kiskunok régi szálláshelyei a mai Kiskunlacházától lefelé, Nagykőrös és Kecskemét városok közelében húzódtak, lejjebb a mai Kiskunfélegyházán át Szeged város közeiéig. Délen magukba foglalták a mai Kiskundorozsma, Pusztamérges és Öttömös helységeket, s Kiskunhalas roppant határát.

A Kunok főcsapa Kötöny vezérlete alatt kevéssel a tatárok betörése előtt érkezett hazánk földjére. Vezérük nevét őrzi a Halas közelében elterülő Kötöny puszta.

A főcsapathoz tartozók a mai Nagy- és Kiskunságon, s kisebb rajokban más tiszántúli vármegyékben települtek le. Már IV. Béla királyunk bizonyos fokú jogi különállást, s kiváltságokat biztosított a kunoknak, mivel az akkor már küszöbön álló tatár veszedelemmel szemben az igen jól szervezett, vitéz és harcos rokon nép segítségére számított.

Ezért a magyar főurak közül többen irigykedtek a kunokra, némelyek még attól is tartottak, hogy az országvezetés is a kezükbe kerülhet, ezért rájuk fogták, hogy a tatárok előhírnökei és kémei. így amikor a veszély legnagyobb volt, a magyarság több helyen fellázadt a kunok ellen, aminek vezérük, Kötöny is áldozatul esett családostól. Erre a kunok felkerekedtek, s itt hagyták az országot, elvonultak délre.

A tatárjárás után Béla király a Balkánról hívta vissza a kunokat, s le is telepítette őket régi lakhelyeikre, ahol utódaik ma is élnek.

Kiváltságaikat megkeresztelkedésükhöz kötötték, s bár az lassan és nehezen ment, de Kun László uralkodása idején az addigi pogányhitüknek hódolók nagy része megkeresztelkedett, s így kiváltságaikat Kun László királyunk 1279-ben újból megerősítette. Az idevágó hiteles adatok Halas levéltárában, a rejtekládában olvashatók.

Kiváltságaikat így foglalhatjuk össze:

1. Az ország vármegyéitől különálló törvényhatósággal rendelkeztek.

2. Egyházi vagy más bíróságok alá nem tartoztak, hanem felettük a mindenkori nádor vagy saját kapitányaik ítélkeztek.

3. Az egész országban nemeseknek tartattak. A királlyal szemben is csak hadviselésre kötelezettek, a nemesekkel együtt.

4. Mátyás királytól, s Ulászlótól 1473., 1492. és 1503. években nyert kiváltságleveleiknél fogva a kamara nyereség, s minden egyéb adófizetéstől mentesek.

9