Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
szerzett tárgyakat is díjtalanul hozzáadva vetettük meg alapját a ma már virágzó Thorma János Múzeumnak. Egy volt bugaci pásztor, majd halasi tanácselnök pártfogásával a város legszebb helyén levő épület kiürítésével a múzeumnak előkelő helyet sikerült biztosítani. 1951. január 1-jével múzeumvezetővé neveztettem ki, majd három év múlva - koromra tekintettel - a vezetés fiatal, képzett szakember kezébe adatott. Néhai, való jó Györffy István, a „Nagykunsági krónika" jeles írója, azidőbeni legnagyobb etnográfusunk - tudós emberek jelenlétében - még 1939-ben lelkemre kötötte, hogy a Kiskunsági Krónikát, mint hézagpótló munkát én írjam meg. Erre ígéretet is tettem neki, de szakemberek ajánlására az ő nagy munkája irányától kissé eltértem, főképpen azért, hogy a régi népi élet érdekesebb mozzanatai, és jóízű népi anekdoták beillesztésével, munkámat minél olvasmányosabbá tegyem. A beillesztett adatok - ahogy én látom - hazánk egy legszívesebben, leggyakrabban emlegetett tájegységének és népének cselekményeit és lelkiségét tükrözik; azokból a környékbeli, már vegyesebb származású népekétől eltérő, sokszor még a kunok régi nomád életében gyökerező, nem mindennapos életük, magatartásuk, olykor a régi kiváltságaikra, szabadabb életükre büszkébb mivoltuk is jól kibetűzhető. A kiskunok közé az utóbbi pár száz esztendő alatt települt, jórészben kever- tebb vérű, más vallású, más felfogású és kiállású magyarok a világháborúk idejéig - már csak azért is, mert különböző tájakról érkeztek, és a velük való összeházasodás is ritkaságszámba ment - a törzslakossághoz alig hasonultak. Azóta azonban - főként az egyre gyakoribbá lett vegyes-házasságok folytán - ezek a különbségek egyre inkább eltünedeznek, mint fényben a felhő. Igyekeztem tehát - amiket csak lehetetett - az utolsó órákban az utánunk következő, bizonyára boldogabb nemzedék számára átmenteni. Előző munkáim sikere után bátor vagyok remélleni, hogy életem alkonyán - mielőtt azok a „mennyei szekeresek" érettem is ideérkeznének, - honfitársaim kezébe jelen munkámmal is jó és hézagpótló írást adhatok. Kiskunhalas, 1966. május hó végén Nagy Czirok László 6
