Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
A szerző előszava Jelen munkám anyagát részint a levéltárakban sárguló papírosok sokat magyarázó soraiból, részint a szájhagyományok után 50-60 esztendőkre visszanyúló gyűjtőmunkám eredményeiből állítottam össze. A szájhagyományokból gyűjtögetett adatok is lényegükben és számos esetben olyan történésekről, intézkedésekről és nagyobb eseményekről számolnak be, melyekről ezideig csak keveset vagy egyáltalán nem beszélt még a krónika, de igazságukat, megtörténtüket alapjaiban el kell fogadnunk, mert azokat nemcsak, hogy értelmes, szavahihető emberek legalább nagyjából egyező elbeszélései, de számos esetben régi kalendá- riumi és más kézírásos feljegyzésekkel való egyezése is jól alátámasztják. Ha mondókáikat a szájra is markosabb öregek itt-ott fűszerezték is, alapjában megtörténteknek fogadhatjuk el azokat, megörökítésük pedig kívánatosnak, sőt szükségesnek mutatkozott, már csak azért is, mert a mai rohanó magyar életben a régi hagyományos dolgok, tréfás esetek vagy anekdoták lassan egyaránt elpor- lódnak, ködbe vesznek. Hogy ennek a nemszeretem állapotnak a Kiskunságra vonatkozóan még idejében nyakát szeghessem, néhány arra alkalmas, pennaforgató öreg paraszt- emberrel az elmúlt idők nyomosabb eseményeit - amiket nekem már elbeszéltek - gólya- vagy lúdtollakkal le is írattam, s írásaikat, könyveiket több ezer oldalnyi terjedelemben 1948-ban és folytatólag a budapesti, majd a halasi múzeumokban helyeztem el. Legrégibb helyi adatgyűjtőnk Révész György volt. 13 kötetes, több mint százéves és a református egyház által 1874-ben megvásárolt, s a gimnázium régiségtárában elhelyezett kéziratos munkáiból - azok elkallódhatására is gondolva - az 1930-as években a hivatalomtól és családomtól elrabolt vagy szabadidőmben számos, igen értékes és egyedülálló adatokat, rajzokat lemásolgattam. Ez szerencse volt, mert ezek a pompás kötésű kéziratok az 1944. évi háborús cselekmények folytán elkallódtak. Ugyanezidőben az egyház levéltára is elveszett a gimnáziumban; a papírok egy részét a pedellusok tüzelték fel, más részük zúzdába került. Betetőzésül a halasi levéltár összes anyagát a halasi tudományos kutatók tiltakozása ellenére Félegyházára telepítették át. (1987-ben a levéltár visszakerült Kiskunhalasra. Sz.A.) 1950-ben nyugállományba kerültem, és megbízást kaptam egy helyi múzeum létesítésére. Ekkor a gimnáziumban még megmaradt 64 darab tárggyal és szekrényekkel, majd egy gyűjtögető paraszttól, Molnár Ferenc barátomtól szerzett értékes és mintegy 1000 darabból álló régiséggel, s azokhoz a magam részére 5
