Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
- No ezön is átestem. - így maradt fenn a példabeszéd. Átesett, mint Nagy István a talicskán. (Gy.L.) Mulat, mint Kármáncsi a kútban. Jó nevű szabómester volt a XIX. század elején Kármáncsi. Egy száraz nyár után, amikor a Harangos-tó vize, meg a kutak is kiapadtak, valami mulatságból hazatérőben Kármáncsi a Harangos kútba esett s annak fenekén a sárban nyöszörgött. A dárdás éjjeli őr meg észrevette, hogy valaki a kútba esett és segítséget kér. Lenézett a kútba és kérdezte: - Ki az?! A nevét megmondta, majd az éjjeli őr azon kérdésére, hogy mit csinál ott, így felelt: - Mulatok! Az esetnek híre szaladt s felkapott közmondássá lett: Mulat, mint Kármáncsi a kútban. Mondják, amikor valaki szorult helyzetbe kerül. (Cs.G.) Fejlődik, mint a Bergl Dávid púpja. Igen felkapott rőfös kereskedő volt a századforduló idején Bergl Dávid, mert részletfizetésre is kiszolgálta vevőit. Rőfjével azonban igen szűkén mért. A vevők ráfogták, hogy ez azért van, mert a púpja miatt a kezeit nem bírja eléggé kinyújtani. Szép és nyájas felesége miatt azonban az üzlete forgalma egyre emelkedett. Vevői rendszerint megkérdezték tőle: -Hogy szolgál az egészsége Bergl úr?!- Köszönöm jól, de a púpom fejlődik. A fejlődik szó tetszett a vevőknek, s ha bármiféle termény vagy más, teszem fel az ültetett fa, vagy kerti vetemény jól fejlődött az eziránt feltett kérdésekre sokszor úgy válaszoltak: - Fejlődik, mint a Bergl Dávid púpja. (id.N.C.L.-né) Isten tudja, meg a Vas András. Mindentudó gazdaember volt a XIX. század elején Vas András. Ha valamiben elakadtak az emberek, hozzá fordultak tanácsért. Tehetségét fiai is örökölték. Dicsekedett is öregségére.- Három lángész fiam van: Egyik kertész, az Elek, a másik lelkész, az Árpád, a harmadik tengerész tiszt)! Ez mind ész! A közmondás máig is él: Isten tudja meg a Vas András! - mondják az emberek, ha valamiben elakadnak, vagy nem tudnak a kérdésre megfelelni. (Cs.G. és Sz.B.) Ördög utána, mint a Gárgyán húszasának! Mintegy 200 esztendővel ezelőtt élt Halason egy Gárgyán nevű ember. Abban az időben, az 1709. és 1739,-i nagy pestis járvány miatt jó templombajárók lettek az emberek s „Isten dicsőségére" bőségesen is adakoztak a templomi perselyekbe. Egy ünnepi istentisztelet után, amikor a hívek serege a templomból kimenőén a persely körül szorongott, Gárgyán is a zsebbe nyúlt. Mikor azonban a perselybe szánt rézpénzt, talán petákot, vagy sustákot a markából kicsúsztatta, egy ezüst huszas gurult ki a markából. Ekkor mondotta, amikora a baleseten segítem nem lehetett: -No, ördög utána! 262
