Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Vitéz Faragó Kis János a Palatinális Regimentben volt strázsamester, 26 esztendeig. Ott volt Lipcse alatt is a „népek csatájában" Csak futós lovának köszönhette szerencsés megmenekülését, de kardcsapásai alatt előbb hét franciának kellett a mennybéli vártán jelentkeznie. Itthon szép családot alapított. A háború fergetegeiből hazahozott díszbaltája hozzám került. Sírját, sírkövét ma már csak a temetői fák hulló levelei koszorúzzák. Ifjabb Nagy Czirok Sándor a XIX. század elején, szintén huszonhat esztendei huszárkodása után ért haza Sárga lován, váratlanul, idegen országból. Napóleon küldött is tőle levelet Ferenc császárnak. Már elveszettnek hitte a család, de öröklött földecskéit meghagyták a számára, hátha valahonnan még előkerül. Hazaérkezése után az egész telet disznótorozásokkal töltötte, Kalapár pusztában, ott a „Czirok soron", a tőkés atyafiságnál. „Ha másod- vagy harmadmagával összekapaszkodva, nótaszóval törtettek valamelyik szomszédos Czirok tanyára, olyan széles csapást vágtak a havon, mint egy kápláralj katona." Kora tavasszal tanyája építésébe is belesegített a széles atyafiság. Mégis odalett az élete. Sehogysem tudott az itthon való dolgokba, a földmíves munkákba beilleszkedni, s egy szép napon felült a Sárgára, s itt hagyta az árvalányhajas Kalapár pusztát. Atyjafiáitól így búcsúzkodott:- Ha mögötte a némöt a húsomat, ögye mög a csontomat is! Aztán meg sem állt a regimentig. Sohasem látták többé. Stíriában (Stájerország) Népdalköltészetünk egy külföldön esett huszártragédiáról így emlékezik: Stíriában, Ajkfaluban mi történt? Pálfi Istvánt karabélyból meglőtték. Karabélyból ment a golyó szívébe, Halva bukott a szoba közepébe. Gyönge Sándor, annak hívnak engömet, Annak írják magyarul a nevemet, Pálfi István szeretőmet szerette, Pálfi Istvánt karabélyom megölte. Klágenfurtban árkolnak egy temetőt, Abba temessenek engem legelőbb, A síromra ültessenek ibolyát, Hűtlen babám, hadd sírja ki ott magát. 26
