Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

„Megint van regrutám, indulhatok táncra,

Nem szödöm homlokom, mint a gatyám, ráncra;

Kiállók ezökkel mindenkor a sáncra Lögyünk hát vígabban, igyunk a rovásra!."

Aztán emelgetik a kulacsokat, öntenek a fapoharakba. A banda rázendít a toborzóra. A strázsamester - csákóját a bal szemére húzva - módosán ringatja a taktust. De járják a legények is, még pedig gúnárosan. Borízű Gyenizse János mindenkinél pompásabban rakja. Most csárdás tánc következik. Már ott állanak táncrakészen a zászló alatti kör szélén a város szépei, délceg leányai, menyecskéi, ünneplőben. Nemzetiszín pántlikával bokorrakötött ingvállak alól buggyan ki a sok szép női kar. Gyöngyvirágszagú, paszomántos pruszlikok alatt mellaljig érő halcsont míder feszíti a derekukat, ahonnan bokorugrós szoknyák omlanak alá. Alattuk a „pölyhös" szoknyák; legalul a slingelt, fehér csipkés szoknyák. Menés közben vágódnak jobbra-balra, mint a szép ürüfarok. Egyrészük puhaszárú, fekete, kordován csizmában. Csak Galgóci Jula mutogatja még piros csizmáit. A lányok többsége már virágos cipellőkben feszít; többekén a sarok talp alatti oldalán sárgaréz csörgők (csengettyűk) szólnak, ami, - kivált tánc közben - ritka szépség. Kötött szines harisnyáik bokától felfelé a térdig, más színű csíkkal és virággal ékesítve. (Csoda, hogy még megszívlel bennünket a hátán a föld, hogy ennyi magyar szépséget elhajgáltunk, mint a rongyot!) Ott állnak legelői a tánc- rahívást várva: Pólya Zsófi, Mező Panna, Birgés Panna, Fekete Terka s a többiek. A banda pedig rázendíti, hogy:

„El kell menni katonának messzire,

Itt köll hagyni a babámat, nincs kire;

Terád hagyom legkedvesebb pajtásom,

Éljed vele világodat, nem bánom!"

A huszárok is járják rendületlenül. Király káplár Fekete Terkát kapja el s úgy megforgatja, hogy szoknyája az asztalokról a poharakat is lesöpri. Hanem most nagy ellenfele kerülközött selyemtalpú Czirok Márton személyében, ki Pólya Zsófit kéri fel táncra. Nekik már nagy hely kell. Nem is tánc, amit mívelnek, hanem látványosság. Csakúgy röpülnek ide-oda. Mikorra az ugrósra kerül sor, a Zsófi bogárfekete hajának mindkét befont ága kibontódott, Márton bátyám egyik csizmája sarka meg elköszönt. Ezen még Énekes Tóth János is jót mulatott, pedig őkigyelme még a fatengős világból való. Kalapja alatt a 3 ágra befont haja hátravetve. Tánc után újabb őrmesteri bíztatás, csalogatás:- Ez az élet, mög a ropogós cipó, mög a szép mönyecske! - Ide csak öcsém, adok egy jó táncost! - bíztatja a legényeket Király káplár.

Akinek kedve volt fölcsapni, az nem hagyta magát. Némelyiket hatan is húzták, hogy ne menjen, - de kirántotta magát. - Embör vagyok én! Ide is embör köll!

254