Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

egyik lehetőleg pápaszemes volt, vagy azt rakott fel. Ezek leültek s a könyvek közt válogattak, néha bele is tekintettek. A vőfély meg a legényeket (a nem felszolgálókat is) az ajtónál gyülekeztette, aztán elkezdte a rigmust, mint egy verbunkos őrmester, s maga mellé vett egy ügyesebb legényt, akinek egy törött kapanyélből, madzaggal kardot kötöttek az oldalára. Ő lett a verbunkos káplár. A rigmus így kezdődött:

Bölcs Jupiter ki a földet igazgatod,

Ennek abroncsait föl-alá forgatod,

Mi az akaratom előre tudhatod,

Hogy min igyekszem, most azt is sajdítod.

Kiállt egy új vitéz Mársnak mezejére,

Kard villog kezében, legénykék végére.

Segélj meg Jupiter, légy dolgom vezére,

Szálljon tőled áldás mindnyájunk fejére.

Egy újságot mondok, szép ifjak halljátok:

Új királytok akadt, de rajta az átok,

Nincsen koronája, magatok látjátok,

Ennek keze alá magatok adjátok,

Csapj fel tehát pajtás, add be a kezedet,

(ránézett az egyik legényre)

Ne gondolkozz soká, ne törd a fejedet,

Lénunggal megrakom majd minden zsebedet,

Menázsit is kapsz majd, amennyit megehetsz!

A kiszemelt legény erre bekezelt: -„Itt a kezem, káplár uram" - szóval. Embör vagy fiam! Ilyenökre van most a hazának szüksége! Aztán folytatta:

Van már egy regrutám, indulhatok táncra,

Nem szedem homlokom,mint a gatyám, ráncra.

Kiállhatok evvel mindenkor a sáncra,

Legyünk pajtás vígan, igyunk a rovásra!

A kulacsból nagyot húztak, előbb a káplár, majd átnyújtotta a regrutának, aztán a piros bugyellárist a kismándli belső zsebéből kirántotta, s le-felpénzelte (parolapénz) egy tarka papírossal: Itt van fiam ez a zöldhasú tizes, foglalóul! Tödd el, ne add vissza! Erre a második legény is bekezelt.

Van már két regrutám örülök szívembe,

Én főkáplár vagyok, úgy nézz a szemembe!

Ugorj egyet pajtás, állj be seregembe,

Mulasd ki magadat te is úgy kedvedre!

209