Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Isznak, le-Iepénzeli a fenti módon. -Ez is vérömhöz való fattyú! Ez se ijed majd mög a nyúl árnyékéiul! A következő legényhez: Vágj be te is ecsém, látom elég nagy vagy Olyan nagy a fejed mint egy jó kerék agy, Még azért hordónkba a csap belé nem fagy, Adj kezet, ha tetszik köztünk lenni hadnagy! Leparoláz, ivás, foglaló s néhány tréfás szó. Csapj fel te is ecsém látom ma nem ettél, Ki nem gondolhatom, vájjon hol termettéi? Talán napkeleten valahol születtél, Mert szerecsen színből nagyon bő részt vettél. Lekezel és mint fent. Hát te ecsém talán feleséged szánod? Azért nem adsz kezet, de hidd el megbánod! Csapj fel ezért ecsém ha van bátorságod, Vagy mondd el szaporán, mi a kívánságod? Ládd-e pajtás mily szép, jó, vitéznek lenni, Gyere katonának ha nem tudsz mit tenni! Meg tudják ám itt a farodat is kenni, Légy hűséges, nem fog semmi bajod lenni! Bizony katonának s vitéznek termettéi, Mert már - amint látom - sok gombát megettél, Nyáron a legyekkel sokat vitézkedtél, Kövess hát engemet, hogyha megszerettél! Tanult legény vagy te, esmérem személyed, Jó erővel is bírsz, hallottam a híred, Verebek árnyékát mind a földhöz vered, Kerekedj a táncra, az lészen a béred! Bekezel, isznak felpénz, néhány tréfás szó a hadi élet magasztalására. Pl. Ez ám a gyöngyélet fiam! Nincs ennél különb a világon! Derék legény vagy te, ékes termetedbe, Fűzfa kard illenék látom a kezedbe, Zöld lapuból csinált süveg a fejedbe, De régen kereslek mégsem jutsz eszembe! 210
