Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Búsan dalol, bánatában könnyezik, Keservére, fájdalmára, párja visszaérkezik. Olyan vagyok, mint a vándor gondolat, Elrepülök szerteszét az ég alatt. Majd ha a sors rideg sírom megássa, Elmegyek, hogy halálomat soha senki ne lássa. Szép a pávának a tolla, aranyos, Nem vagyok én a rózsámmal szabados. Majd lesz még a páva tolla sáros is, Leszek én még, leszek én még a rózsámmal páros is. Gróf Ráday Gedeon nótája volt ez. Halasi követjelöltsége idején tudódott ki. A nép így hálálta meg, amiért a betyárvilágot kipusztította. 1-2 órai szórakozás, mulatozás után a kárlátosok a két nyoszolyólányt az édesanyjukkal együtt (ha azok is ott voltak) maguk mellé kérték, s valamennyien úgy, ahogy jöttek eltávoztak. A távozás perceiben a két nyoszolyó érzékeny búcsút vett az új menyecskétől, s csókokkal illették egymást. Induláskor a banda a trombitákhoz nyúlt, s kikísérték őket a kisajtón kívülig. Visszaérkezésük után a kárlátosokat elhalmozták különféle kérdésekkel, hogy mit láttak, miket tapasztaltak? Jól érzi-e magát az új menyecske? Nem sírdogál-e még most is? Nem forgat-e hátat az urának? (Ilyen is előfordult.) Azután mulattak, táncoltak tovább a menyasszonyos háznál is. Hajnalra mindkét háznál újra megterítettek. Frissében készült pörkölt húsokat szolgáltak fel, s egészben sült baromfiakat, disznó frissességeket. A vendégek egy része virradat tájon, másik része délfeléig lassan hazaszállingózott, s csak mulató emberek maradtak másnap estig. Lakodalmi játékok Hajnal felé, mikorra a táncból már mindenki bő részt vett, tréfás játékokkal szórakozott a fiatalság. Ilyen játék volt sok helyen. A felszolgáló legények verbuválása a táncra. E játékkal a régi katonai verbuválások emlékeit idézték fel. Ezen játékukat az egész lakodalmi vendégség élvezte. Mivel a csaknem állandó elfoglaltságuk miatt a felszolgáló legények (5-6, vagy több is) a táncokban elegendő részt nem vehettek, a vőfély (vagy néhol más alkalmas személy) összetoborozta őket, s fennhangon kihirdette, hogy most lesz majd valami, ami még nem volt. Mulatni fog rajta a vendégség apraja-nagyja. A szoba (vagy sátor) egyik végébe egy kisebb asztalt tettek, azt szépen leterítették, aztán egy pár régi könyvet, kalendáriumot raktak rá, mintha azok törvénykönyvek volnának; aztán tintatartót, tollakat. Néhány széket is tettek az asztal mellé, s két öreg gazdát kért fel a vőfény - már jó előre -, hogy az orvosi tisztet ellássák, az 208
