Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

lemásolása során toldozták, foltozták és sokat rontottak rajtuk. Délután 4 óra felé mindezeknek vége volt. Gyorsan kirámolták az asztalok egy részét, az edényeket a szobából vagy a sátorból, s a fiatalság táncra perdült és így tartott a mulatozás este 10 óra tájig.

A vőfély mindig résen állt, hogy hol mit kívánnak tőle. A sátor egyik sarkában hideg sülteket is hagytak az asztalon, a konyhában is, még a kamrában is, és ki itt, ki ott, amikor jól esett, falatázott. A vőfély a vendégeket folyton figyelte, hogy nincs e valakinek valami kívánsága. Gondoskodott a zenészek innivalóiról is. De biz azok, a szokás szerint a lakodalom utójáig igen magukra vigyáztak. A gyermekhad is táncolgatott, melyik, hogyan tudott. A hozzájuk illő fiatal lányokat kérték fel a táncra. Este 10 órára az udvaron a nagy bográcsokban megfőtt a paprikás hús (többféle hús), újból behordták az asztalokat, leterítették azokat, s felszolgálták a vacsorát. A vacsora ideje nem nyúlott hosszabbra jó másfél óránál, s a vőfély is rigmusolt hozzá. A vacsorához jó borokat szolgált fel a vőfély a legénysegítséggel, majd a vacsora elköltése után verses áldást mondott, melynek végén a vendégeknek egészségére kívánta a vacsorát, azután a szakácsnékat, zenészeket köszöntötte fel tréfás versekben.

A kárlátósok. Megérkezésüket kevéssel éjfél előttre várták, amikorra a lakodalmi vendégség megvacsorált. Ha vacsora vége előtt érkeztek (15-20 személy), őket is leültették, úgy ahogy tudták, s egy hosszabb táncnóta következett. A két ház vendégei együtt táncoltak, s a lányok friss táncosokat nyertek. Már a tánc elején betessékelték a kárlátosokat a külön szobába, ahol már a teríték is meg volt, vagy leültették a sátorban a nekik fenntartott helyre, s felszolgálták nekik a vacsorát. Mivel a hangulat akkorra már emelkedett volt, a vőfély tréfás rigmusokkal szórakoztatta a kárlátosokat.

Az új menyecske fejének bekötése. Ezalatt a menyasszonyt elvezették egy külön szobába vagy kamrába, ahol az ő bútora volt. Ott a menyasszonyi koszorúját levették, piros, pipikendővel a fejét (kontyát) bekötötték úgy, hogy éppen csak a kontyát takarta el. A koszorúját, fátyolát jóhelyre eltették, hogy majd később berámáztatják.

A vőfély bevezette a menyasszonyt bekötött fejjel. A muzsikusok erre elhallgattak, a vőfély pedig az új menyecske mellett állva (ki ettől kezdve már menyecske) elkezdte rigmusát, majd egyik-másik lakodalmas háznál tányért tettek az asztalra, azt egy szalvétával letakarták, s kezdődött a menyasszonytánc és a táncpénz szedés.- Tíz forint a menyasszony! - kiáltotta a pénzszedéssel megbízott személy. A századforduló után, ahol pénzszedés nem volt, a táncot az új pár kezdte. Különben először a vőfély táncolt az új menyecskével, míg a férje a menyasszonytánc végén utolsónak tett pénzt a tányérba, s így váltotta magához a feleségét a tánchoz. A táncnóta pedig ez volt (s a mai napig is ugyanaz):

Erdő erdő sűrű erdő árnyába,

Fülemüle búsan dalol magába.

207