Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
A szomszédos, nem kun helységek polgárai felett gyakran elnéznek. Csak a szükséges kapcsolatokat veszik fel velük, de szorosabb barátságot alig kötnek. Ezt a magatartást a vallásbeli különbség is táplálja. A régi urakat, akik közülük valók, megsüvegelik. Kötelező szabályok, illemszabályok Mindenkire kötelező szabályok voltak: a legény nem lehet kurafi, mert akkor elvész a becsülete. Az egyik gazda így szólt a fiához: - Házasodj mög Pista, mert ha eljársz a nőkhöz, tovább nem morzsálsz az asztalomnál! Gyenizse Péter kurafi volt, nem is kapott leányt, pedig annyit megkért már, hogy násznagya figyelmeztette: vigyázzon, nehogy olyan helyre is betévedjenek, ahol egyszer már jártak. A józanság, becsületesség kötelező. Legyen a legény mindig tiszta, jól öltözött és nyalka. Egy nagymama, legény unokájához így szólt: - Feszíts fiam, feszíts!- Feszítők szülém, feszítők! - mondotta a legény. A legény nem járhatott lányos házhoz, csak mint háztűznéző vagy kérő jelenhetett meg ott. Alkonyat után a leány nem maradhatott az utcán. Bálban a leány csak az édesanyjával vagy valamely közeli, idősebb nőrokon kíséretében jelenhetett meg. A leányt a legénynek nem volt szabad beváltania. Hajnal előtt a lányoknak illett a bálból hazamenni. Ajándékot a fiatalok nem fogadhattak el egymástól, csak mikor már jegyben jártak. Virágot csak a jegyesség alatt adott a legény a menyasszonyának. Cukrot sem fogadhatott el tőle előbb. Az ajándokokat hímzett vagy slingelt zsebkendővel viszonozta a leány, melyen a kézimunkát maga végezte el. Ez a szigorú erkölcsi felfogás az 1880-as évektől kezdve némileg enyhült, s még májusfát is kaphatott a leány a becsületesen közeledő legénytől, vagy az utcán megkínálhatta cukorral, virágot nyújthatott át neki. A jelen század elején már megengedett volt a virágküldés is. Az illemszabályok betartására is gondja volt népünknek. Hogy csak néhányat említsünk: Urára való nézve az asszony a vendégeket szívesen lássa és megkínálja. A kínálást nem illik mindjárt elfogadni. Ha evéskor ér valaki valahová, azt mondja: - No, látom nem vagyok fattyúgyerök! Erre a háziak így kínálják: - No, amire ért öcsémuram! A vendég pedig így felel: - Csak végezzék kigyelmetök Isten áldásával! Az evés közben érkezőt megkínálni kötelesség. Ha borral kínálkozik a gazda, akár kulacsból, akár kancsóból, először ő maga iszik. Ha ezt elmulasztja s úgy kínál, arra ez a mondás: - Jó kézben van! Ivás előtt azt kell mondani: Isten éltesse! Ha szalonnát vagy húst esznek, előbb kenyeret kell falni, s csak azután a szalonnát. Az ellenkező undort kelt. Nagy kenyeret, kis szalonnát, húst vagy sajtot illik vágni, mert mint szokták mondani: - Nincs ám sajt (szalonna) asztag. - „Egyik 184
