Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

egyet, az éjjeli órákban, amikor az utcai járókelők figyelmeztették, hogy ne menjen egy lépést se tovább, mert lelejárás van.

A lidércekben is csak a Kiskunság keleti részén lakók hittek. így magyarázták: fekete tyúknak fekete kakastól való tojását a bal hónuk alatt kell melengetni és kikölteni. A kikelő csibe a lüdvérc vagy "mit visz a kistyúk", mely a gazdájától mindig azt kérdezi: mit-mit? Amit parancsolnak neki, azt meghozza a házhoz, s így a gazda vagy a gazdasszony sokféle tárgyat szerezhet. Ha meg akarnak szabadulni tőle (amikor már eleget szereztek), teljesíthetetlen kívánsággal küldik el a háztól. Pl. a Tiszáról vagy a Dunáról hozzon cérnaszálon három szekér homokot. Mivel azt nem tudja teljesítem, nem is jön vissza.

A XVIII-XIX. században a kuruzslókról is szó esik. Legtöbbször Magots Ferencné, Burján Ilona kuruzslásával foglalkozott a halasi tanács, kinek biztos szerei voltak még a veszettség ellen is. Működését a felcserek (seborvosok) véleménye alapján hol megtiltotta, hol pedig engedélyezte a hatóság, mivel „hasznos tevékenységet" folytat. Tudományát maradékai is folytatták, így a XIX. század középső idején Szenténé is.

A XIX. század második felében Gózon Józsefné Csikós Örzse, majd Gáspárné Ökördi Zsófia gyógyított fákkal és füvekkel. Gyógyítási módjaik közé csak kis mértékben keveredett a babonaság. Századunk első felében két vidékről származó kuruzsló asszony tevékenykedett, Császár Rozália és Macska Rozália. Tudományukat ezek már babonákkal fűszerezték. Sokan hittek is nekik.

A férfikuruzslók közül Lendér Imre volt a legismertebb a századforduló előtti években, évtizedekben. Az urak négyesfogatokon vitték a barmaikhoz, ha baj volt. Kálvinista létére letérdelt a jószágok között, hókusz-pókuszolt vagy megfüstölte a barmot. Házasságok közvetítésére is kantáros volt, jó pénzért, de ha jól megfizették, a készülő frigy elpusztítására is vállalkozott. Beteg embertársai gyógyításával is foglalkozott.- Majd parancsolok én ennek a betegségnek! - mondotta a beteg ágyánál, ha minden doktorból is kifogytak már. Először is a subládán talált orvosságos üvegeket verte a földhöz, majd a beteg ember szájába szivart nyomott. Gyógyszereit fából, füvekből többnyire maga állította elő. A borba csöppentett faggyútól a szőrnyűgben háltatásig sokféle próbát tett. Néha csak a sapkáját vágta a beteghez, észrevétlenül, kivált a hideglelőseknél, mert mint mondotta ez ellen a legjobb gyógyszer a megijesztés. Nagy huncut volt az öreg; egyszer egy öregemberhez, Szőrfű Jánoshoz hívták segítségül. Biztatta is a családot, hogy meggyógyítja az öreget, ha szereznek egy marék ezüstpénzt, egy liter bort és egy madzagot, azokat a végső szobában eléje teszik az asztalra, s fél órára magára hagyják, mely idő alatt az asztalról mindennek el kell tűnnie. Ha így fog történni, imádkozása nem lesz hiábavaló, mert az öreg meg fog gyógyulni, még a sütkő nyulat is utoléri! A kívánt dolgokat hamar megszerezte a család, eléje tették az asztalra, azután magára hagyták. Lendér a pénzt zsebrevágta, a bort megitta, a madzaggal a borosüveget körültekerte, s hamarosan szólt is a családnak, hogy bejöhetnek.

165