Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

- Itt láthatók a világ legnevezetesebb emberei, úgymint Ferenc Jóska, Sobri Jóska, Rózsa Sándor három koponyája, egy még gyerekkorából, másik legény­korából, egy pedig a végleges akasztásakor!- Tessék, tessék, folyvást! A belépés két krajcár! (Sátra egyik oldalán be, a másikon kimehettek a látogatók.) Egy másik komédiás sátor előtt így rikoltoz a kikiáltó: Cittadrette, bum, bum, bum, Mélyen tisztelt publikum! Itt minden látható, Jegesmedve, víziló! Kis kígyó, nagy kígyó, tengeri hibomitánisz! Látható a 100 méteres, 100 éves kígyó, mely öregségénél fogva annyira összeaszott, mint egy gyík! (a gyíkot mutatja is.) Kőlap varga, a foltozó, két napra emberevő indiánnak szegődött. Már kora reggel jól bepálinkáztatták a sátorban, majd bekenték, hogy indiánt mutasson, aztán egy vaskalitkába zárták. Csirkéket dobtak be neki a közönség előtt. Kiok­tatták, hogy a csirkének szakítsa ki a nyakát, a vért meg fújja vissza belé. A közön­ségnek pedig magyarázta a komédiás, hogy mivel itt emberhúst nem kaphat, csirkevérrel táplálkozik. A vargát délben jóltartották csirkepaprikással, bort is sokat megitattak vele, úgy hogy szerepébe annyira beletalálta magát, hogy estefe­lé már le kellett láncolni, mert szétszaggatta volna a vasrácsot is. Az egyik nagyobb sátor elején hatalmas vászonkép (olajfestmény) látható, mely Sarajevo bevételét (1878) ábrázolja a Mollináry bakák alakjaival. A kép kö­zépső részén a hanyatt eső katona a nagykőrösi Zsíros Zsigmond főhadnagy halá­lát ábrázolja. Ez időben (1896 körül) még sok Mollináry baka élt Halason, bámul­ják is a képet, s hősi halált halt főhadnagyukat fel is ismerik rajta. A következő sátorban egy óriás embert mutogatnak, ki Szilézia, Troppau városában született. Olajfestményű alakja a sátor előtt is látható. Egy csákós huszár megy el a hóna alatt. Sok nézője akad. A legények a lányokat egymásután váltják be a sátorba. A sütögetősátraknál A régi világban majd minden vásározó betekintett a sütögetősátorokba. A városi ember már csak azért is, hogy kit és mit lát ott. Némelyiknek a pásztorok egyik-másikával volt dolga, kik úgy délfelére igencsak ott verődtek össze s ott mulattak, hetvenkedtek, sokszor a másnapi sátorbontásig is vagy amíg a pandú­rok szét nem rebbentették őket. Ha bármiféle lábasjószág gazdát cserélt, ha csak egy „fülesről" (szamár) volt is szó, az áldomás nem maradhatott el. A sátrakban már a fölöstököm időtájra megszólalt öt-hat rezesbanda, de volt ott bőrdudás meg tamburás is. Először csak vendéghívóra szólt a muzsika. Ezalatt a szemfüles menyecskék bokorugrós szoknyában, magas sarkú kordován csizmákban vagy mezitlábos, de 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom