Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Én mondom ezt Olcsó János, Kinek híre általános!- Hát ez a Szűzmária kép hogy? - kérdezi egy nénike.- Reggel óta kiabálom, hogy hét az ára! így magának már tizennégy! - válaszol az árus. A planétás, ki tengerimalaccal húzatja ki a szerencsecédulákat, így bíztatja malacát:- Húzd ki ennek a szép lánynak a szerencséjét! Erre a malac kihúz egy cédulát a kötegből, s a leány fizet. Egy nagyhangú fiatalember az Ürgés kocsma előtt kaszakövet árul, így kiabál: - Hogyha tízször megbuktam, bukjak mög tizenegyedször is, ennek máma el köll fogyni, ennek máma mögmaradni nem szabad! Közben a nézősereg közé dob néhány darabot. A sok nép oda is tódul, s akkor folytatja: - Még egyet találtam a likas zsebemben (mutogatja is)! Nappal úgy csillog, mint a gyémánt, este, mint a Mariska szöme, mikor a Pista a kődökit vakarja! Majd egy kaszalapot húz elő, élére állítja, s a kaszakővel veri az élét, majd felemeli azt, aztán mutatja és mondja tovább: - Egy párszor balra, egy párszor jobbra (feni a kaszakővel), a kaszának olyan éle van, mint a borotva vagy mint a nénémasszony nyelve (mutat egy vénasszonyra). Ha köszörülik kendtök, ulyan szikrákat hány, hogy pipára lehet nála gyújtani (ezt be is mutatja)! A dohány úgy parazsai tőle, hogy az alsó városvégin azt hiszik, hogy tűz van, a fölső városvégin, hogy disznót pörkölnek... A komédiás sátrak felé közeledve, a majsai gyufaárust találjuk. Annak is sok a bámulója, mert mindig kiabál:- Asszonyok, ne keressenek, itt vagyok! Fehér lovak faránál jajgatok! Én árulom ezt a háromszor gyulladós, szűzlány tejbe mártott majsai masinát (egy szálat elránt a paklijánál, egymásután kétszer, s az újragyullad)! Parasztemberke volt, s a Kovács Ferenc névre hallgatott. Két szürke lova húzta a maga készítette gyufával megrakott kocsiját. 100 paklit adott 60 krajcárért. Piros, fehér és zöld tetejű, papírcsomagolású masináit mindig eladta. Nem vitt haza soha egy paklival sem.- Jaj de jó masinát árulok! Ma is ebből früstököltem, mög ebből ebédölök is! - kiabálta. Beszédébe bele-beleszóltak a vevők, de a kérdezésekre megvoltak a biztos szavai:- Hogy möggyullad-e? Amelyik mög nem gyullad, azt dobják el! Ha vízbe mártják, nem gyullad mög! Az enyim möggyullad, ha lucskos helyre dugom is! De ha maguk vízbe mártják, nem gyullad mög! Olyan lármát csapott, hogy utóbb majd mindenki gyufát vásárolt. A komédiás sátrakhoz érve, kiabálja a komédiás: - Itt láthatók a nagy államférfiak: Wekerle Sándor, Rózsa Sándor, Kossuth Lajos, Kolompár Balog Tuta (a dánosi rablógyilkos) 133
