Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
vinni. Igen sok volt a pulyka, mivel itt a homokos tájakon tenyésztésük könnyebb volt, mint más vidékeken. Itt sok volt a szűcskő, ami a pulyka számára igen jó eledel. A helypénz fizetése a vásárban kötelező volt. A felhajtott baromfi nagy részét a helybeli és vidéki baromfikereskedők vásárolták fel. Visszahajtani vagy visszafuvarozni úgyszólván semmilyen baromfit nem kellett, így az eladó asszonyok másnap vagy harmadnap „dudos" bugyellá- rissal jelenhettek meg a kirakodó (gyalog) vásárban. A baromfikofák már a vásár elején a reggeli órákban, legtöbbször már hajtás közben, a városszéleken megkezdték a vásárlást, s később az általuk vásárolt baromfiakat a kereskedőknek adták el haszonnal. Egyik-másiknak előzetes megbízatása volt a vásárlásra. Állatvásárok Az állatvásárokat vasárnap tartották. Külön és állandó helye volt a Vásártéren a lovaknak, szarvasmarháknak, birkáknak és sertéseknek. E helyeket a szarvas- marháké kivételével lazán el is kerítették. Nagyjószágot 50-100 km-ről is hajtottak. A messziről érkező jószággal gyakran már előző nap délután vagy este, esetleg az éjjeli órákban odaértek a hajcsárok vagy a tulajdonosok. A közelebbi helyekről csak napfelkelte után. A vásári kapuknál a jószágfelhajtóktól is helypénzt szedtek. A jószág adásvétele délig igencsak megtörtént, délután 2 órára kiürült az állatvásártér. így a távoli helységekbe is idejében hazaérkeztek a jószágokkal a vevők, a felvásárlók és a kupecek is kocsikon vagy vasúton idejében útra kelhettek, mert otthon már várta őket a család és a további munka. A vásárra indulók a távoli vásárokra - rendszerint megbeszélés után - egyszerre többen indultak gyalog, kocsin vagy vonaton. A vásározó gazdák majd mindegyikének volt már Halason ismerőse, katonacimborája vagy rokona, sógora, akinél szállást kaphatott. A járlatok kezelése a vásártér északnyugati részén, a város közelében épült Ürgés kocsmánál történt. Jelentős szerepe volt az állatvásárokon a lóvezetőknek és a hajcsároknak. Míg a lóvezetők csak lóvezetésre, a hajcsárok szarvasmarha-, birka- esetleg sertéshajtásra is vállalkoztak. Voltak hajcsárkodó kupecek és kupeckedő hajcsárok is. A lóvásárban A megbízó lókereskedők a hajnali vonattal érkeztek a vásárba, ahol embereiket - a lóvezetőket - a vállaikra aggatott nagy kötelekről már messziről felismerték. Angol, francia felvásárlók is jöttek a halasi vásárokra. Megjelenésük hírére az alkuszok (cenzárok) széjjelszaladtak a vásárban, s a jó lovú gazdákat keresték: 125
