Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Szegényesen, okkal-móddal a vámos is megélt, de vagyont szerezni a csekély keresetből nemigen tudott. Egyik-másik vámos a vámoskodásban öregedett meg, s végül hozzátartozói eltartására szorult. Néhány jobb módú molnár, mikor már elöregedett, meg a parasztgazdák is - ha nem volt a családjukban megfelelő segítség, avagy a malomhoz és molnárkodáshoz értő családtag - malmukat kiadták haszonbérbe. Az évi haszonbér a századfordulókor a szárazmalmoknál 120-150 Ft., szélmalmoknál a malmok nagysága, jobb vagy félreesőbb helyen fekvése szerint 120-300 Ft. volt. Mind a vámosok, mind a malombérlők kezén könnyebben és hamarább pusztult el a malom, mert egyik sem fordított rá akkora gondot, mintha sajátja lett volna. Evek múltával a bérbeadó malomtulajdonosok ráuntak az örökké tartó „fizessre", s malmaikat lassan eladogatták. Molnár csalafintaságok „Ahány molnár, annyi tolvaj" mondja a példabeszéd. Valóban, alkalmanként kisebb-nagyobb mértékben talán minden molnár követett el a malomban kisebb csalafintaságot, csenést. A molnárnék is be-betekintettek a malomba efféle szókkal: - Lopjék kend má egy kis jó galuskának valót, hogy lögyön jó ebéd! Ilyenkor a molnár fogta a lisztkanalat, s merített egy kis ebédrevalót a lisztládából (ha nem látta más). Őrlés közben és alkalmas pillanatban azt is megcselekedte a molnár, hogy a lisztlapáttal pár kiló lisztet felhajított a gatyaszár tetejére, ahonnan később valamelyik üres zsákja fenekébe rejtette. Gyakori eset volt a kétszeres vámvétel is.- Kivötted a vámot?- kérdezte a molnár az inasától.- Kivöttem, József gazda.- Látta a paraszt?- Nem látta!- No, akkó hidd ide, aztán vödd ki még éccő, hadd lássa! Véletlenül is megesett, hogy az inas is, meg a molnár is kivette a vámot. Néha még a szemfülesebb molnárné is. A mázsák kötelező használata utáni időben (az 1870-es évek közepétől) a kétszeres, háromszoros vámolási lehetőség megszűnt, mert a megfelelő súlyt ki kellett adni. Csak a gabona benedvesítésével lehetett a vámon kívül egy keveset csenni. 4. Céhélet Molnáraink és más céhbeliek életéről Bodicsi Imre, volt halasi szárazmolnár 1855. évben kelt kézírásos verses füzetében leírtak tájékoztatnak bennünket. Az abban leírtakból néhány jellemzőbbet megörökítünk. 109
