Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
12. Kórházi emlékek Egy nap Monszpart örömmel újságolta, hogy nem leszek már egyedül. Az operaház művésznője, Gyurkovics Mária lesz a szobatársam. Az operaház is bezárt, a művészek hasonló rossz helyzetbe kerültek, mint a birtokos osztály. Őt egyik tanítványa hívta családostól Halasra, vendégségbe. Mivel az egészségére panasza volt, Monszpart kórházi kezelést ajánlott, így került a halasi kórházba. Nagyon összebarátkoztunk. Az anyja az ura és a kislánya naponta bejött és elmondták, mit tudtak eladni. A bundáit tudták leginkább értékesíteni. Az volt a panaszuk, hogy nincs senki ismerősük sem Pesten, sem Halason, aki segítségükre lehetne. Ajánlottam Bodicsi Erzsi kozmetikus orvost, akihez a legnagyobb bizalommal fordulhatnak. Úgy tudom, nevezett Halason és Pesten is segítségükre volt. Mikor híre ment, hogy ki van a kórházban, sűrűn nyílott az ajtó. Egyszer csak Farkas Elek lépett be. Bemutatkozott, mint főrendi tag és elmondta, milyen megtiszteltetés Halasnak, hogy a nagy művésznőt itt üdvözöleti. Egyszer felkérték az orvosok, hogy a kórház részére tartson egy estélyt. Óriási sikere volt. Én nem mentem el, mert nem számítottam betegnek. A kertben sétálva láttam, hogy milyen sok a kórházban a menekült. Gondoltam, hogy ebből egyszer Monszpartnak nagy baja lesz. Elhatároztam, innen minél előbb el kell menni. Másnap lementem Monszparthoz, és mondtam azért jöttem, legyen szíves a börtönbe telefonálni, hogy a kezelés véget ért. Meggondolta? kérdezte Ő. Igen, mondtam. Akkor most azt ígérje meg, ha úgy alakulna, hogy el akarják vinni, ugyanazt csinálja meg, amit a múltkor, és mi még az állomásról is visszahozzuk. Nem biztos, hogy újra meg tudom csinálni, de ha lesz rá lehetőség, megígérem. Másnap örömmel jött Monszpart, hogy a börtönből azt telefonálták, maradjon. Ezután, már a kertbe is kimehettem. Láttam, milyen sokan vagyunk azok akik itt érzik magukat biztonságban. Farkas Elekkel itt barátkoztam meg, ez a barátság egészen haláláig tartott. Egy nap megjelent Berki Jolán. Engem keresett. Jolán, Bandi testvére volt. Én vele még nem találkoztam. Ő is Halasra, az anyjához menekült. Itt favágás közben meghalt. Bandi is megjelent egy nap, letelt a hat havi büntetése. Egyik nap üzenetet kaptam, hogy jön valami magas rangú vendég. Felhívták a figyelmemet, ha bejön a szobámba csak a legszükségesebb dolgokról mondjak valamit. Másnap nagy zajjal jött egy társaság. Monszpart hangja volt a legjobban kivehető. Mikor az ajtóhoz értek, akkor Monszpart valamire felhívta a figyelmet és így továbbmentek. Ez nagyon izgalmas volt. Jó pár hét múlva, azzal a hírrel jött Monszpart, hogy elhagyhatom a kórházat, de a bíróságon jelentkeznem kell. Monszpart még azt is mondta: ígérje meg mielőtt elmegy, bejön az irodába, szeretném látni civil ruhában is. Ezt nem ígérhettem meg, mert a kórházban úgy meghíztam, hogy a régi ruháim talán fel sem vehetők. Hazafelé a Fő utcán mentünk. Lábamon mezítlábas szandál volt akkor, amikor már ősziesen voltak öltözve az emberek. Útban Szekér Ilust láttam. Akkor még nem ismertem. Ő 38
