Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Hazatérésem után másnap végre elegáns ruhában - ami néhány darab Flóránál megmaradt - a kórházba mentem. Először a konyhában a diakonisszákat kerestem fel. Azt a kitörő örömet, amikor megláttak, nem tudom szavakkal kifejezni. Ezután az irodába akartam menni, de éppen szembejött Monszpart. Mikor meglátott, sietett felém és elmondta, hogy mindannyiójuk kedvence voltam. Átölelt és meleg szavakkal búcsúzott el. Otthon Flóra felvetette, hogy vissza kellene mennem a Berki házba, mert esetleg egyszer azt is elveszik. Ott tudniillik egy szobában Bandi édesanyja aki egyedül volt élt a Jugoszláviából származó Tinika nevű ápolónővel, aki nagyon aranyos asszony volt. Esténként én is velük voltam, mert látható volt a gyors 39. Családi kép Kiskunhalason hanyatlás. Mi varrtunk valamit, közben a a Kossuth utcai Berki-ház udvarán. beteget figyeltük. Mindig lassabban Balról-jobbra: Buerné Berki Jolán, lélegzett, míg egyszer csak megszűnt Kata néni, Viola és elöl Bandi lélegezni. Én ekkor láttam először meghalni valakit. A kapun nagy betűkkel, ceruzával volt kiírva, hogy mikor lesz a temetés. Ezt a gyászjelentést eltettem. Az előszobában volt egy pad, azon ültek akik a temetésre jöttek. A lépcsőn valamivel feltámasztva volt a koporsó. Ván Béni református pap az esővizes kút tetej én állva kezdte el a temetési beszédét: Itt állunk Halas leggazdagabb asszonyának koporsója előtt A temetés lezajlása után kitakarítot-tunk, és beköltöztünk a szobába. Nem írom le mindig, de minden megmozdulásunknál Zsuzsi cselédünk segítőkészen ott állt. Ekkor már pénzünk nem volt. így a még meglévő szőnyegeket kezdtük eladni. Örültem, hogy néhány darab ruhám még megvolt. úgy tett, mintha nem látott volna. Ezt a találkozást később sem említette. A bíróságon adtak egy kis füzetet. Mondták, hogy ezzel havonta kell jelentkezni a rendőrségen. 13. Otthoni történések 39
