Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)

Mikor a börtönhöz értem eddig ilyet még nem láttam, simán bejutottam. Megtaláltam Bandit. Ő mondta, hogy Monszpart kórházigazgató főorvos megoperálja, vakbélgyulladással. így kórházba fog kerülni.

Megtudtam, hogy a város vezetőit Katona Miskát, Hudi Andrást és még sokakat Kecskemétre vitték. Bandi valószínűen Kalocsára kerül. Többet Halason nem is találkoztam vele.

Szerettem volna Bandit látni. Halason volt egy jó tündér ismerősöm, Budai Panni. Előtte nem volt semmi lehetetlen. Egy nap Panni eljött hozzám, hogy menjünk Kalocsára. Úgy tudta, hogy már megvolt Bandi tárgyalása. Vonaton utaztunk. A kupéban eleinte rajtunk kívül nem volt senki. Kár volt örülnünk, mert egyszer csak bejött egy magasrangú öregebb orosz tiszt. Szó nélkül leült közénk, levetette a cipőit, áttette lábait a szemközti ülésre. Hova? - kérdezte. Kalocsára - mondtuk. Kalocsa, kiáltott. Sok szép nő és elkezdett nevetni.

Kalocsára megérkezve a bíróság épületéhez már sok, főleg nő várakozott a bemenetelre.

Nyílott az ajtó és egy csinos férfi jött. Ez a bíró, suttogták. Én egészen hátul álltam, de arrafelé jött és mellettem ment be egy ajtón.

Ha ez a bíró, mondtam, bemegyek megtudni, mi van Bandival. Nagy lett az elképedés. Én kopogtattam és a Szabad!-ra bementem. Az a férfi jött elém, akit az előbb láttam. Megmondtam ki vagyok és szeretnék felvilágosítást kapni az ítéletről. Az ön férjét a legkevesebb kiszabható büntetésre, hat hónapra ítéltük. Ezután szóltam még azt szeretném kérdezni, hogy én milyen ítéletre számíthatok, mivel én is tagja voltam a pártnak. Tagadja le. - mondta. Nem lehet, mert az újságok is írtak róla. Hát akkor majd csak lesz valahogy - s ezzel az ajtóig kísért. Mikor kijöttem, mindenki szeretett volna tudni valamit. Sajnos, én sem tudtam sokat.

Ezután Pannival a börtönhöz mentünk. Itt Bandival pár szót beszélhettem. Többek között mondta, hogy a börtönőmek adjak át egy üveg ecetet, mert enélkül az ételt nem lehet megenni. Megjegyzés, vittem ecetet, de az őr nem adta oda Bandinak.

10. Az én börtönbe hurcolásom

Egy reggel zörgettek a lakásunk ablakán. Kinéztünk. Egy fegyveres őr állt az ablaknál és mondta, menjek vele a bírósághoz. Jó, válaszoltam. Az úton az őr egy szót sem szólt hozzám, ami feltűnő volt. Megérkeztünk egy előszoba félébe, ahol két őr beszélgetett. Azt beszélték, hogy akiket Kecskemétre visznek, közülük élve nem igen kerül vissza. Úgy látszott, mintha nekem mondták volna.

Rövidesen behívtak egy szobába, ahol az asztalnál többen ültek. Kérdezték a nevemet, mi a vagyonom. Mondtam a nevem és azt, hogy a vagyonom körülbelül egy kiló avasszalonna. Hívták az őrt és mondták, hogy vezessen el. Egy börtöncellába vittek, ahol már két utcalány volt. Volt egy ágy, rajta egy pokróc. Mielőtt ideértünk az úton fülsiketítő ordítozás hallatszott. A bent lévők óda rohantak a rácshoz. Én megismertem néhányat. Az utcalányok mondták, hogy minden nap ordítoznak, ezért hol behozzák, hol kiengedik őket. így megy ez már hetek óta. Ezzel idegesítik a kommu36