Berki Andorné Gyenizse Julianna Katalin: Halasi emlékeim - Thorma János Múzeum könyvei 12. (Kiskunhalas, 2002)
Végre megtaláltuk az országutat. Vadkertet kellett elérnünk. Bandi mondta, hogy az itteni esperes feleségének a testvére halasi vaskereskedő. Becsöngettünk. Jött egy férfi, s amikor meglátott elkezdett kiabálni, a feleségét hívta. Az asszony kijött és felismerte Bandit, sírt is, nevetett is. Ezután azt sem tudták, hogy mivel kedveskedjenek. Elegáns lakás, remek ebéd és vacsora, sőt a már hónapok óta hiányzó selyempaplanos ágy volt, amiben részesítettek. Mikor indulni kívántunk, nagyon kedvesen marasztaltak, de már szerettünk volna célhoz érni, ezért nem maradtunk. Alig mentünk pár kilométert, amikor vonatot láttunk Kőrös felé menni. Gondolkoztunk, nem kellene-e felszállni. Végül úgy döntöttünk, ha már eddig gyalog jöttünk, ne menjünk Halasra, hanem egyenesen Kötönybe, így nem szálltunk vonatra. Pár kilométer után iszonyú robbanást hallottunk Kőrös felől. Később tudtuk meg, hogy az oroszok felrobbantották a vonatot és rengeteg halott lett, valamint sok sebesült került a halasi kórházba. A Vigyázó birtokon keresztül mentünk tovább Kötönybe. Az úton sehol egy ember és sehol egy állat, csend volt mindenütt. Mikor birtokunkra értünk, a tanyai kútból Magyamé éppen vizet akart vinni. Meglátott bennünket, eldobta a kannát és sírva rohant felénk. Engem össze csókolt, de Bandinak is kijutott az ölelésekből. Mesélte, hogy minden állatot elhajtottak, de valahogy Viola tehenét megmentették. Mondta azt is, hogy esténként a szomszéd tanyára oroszok szoktak jönni, így nem tanácsos itt maradni. így Feketüéknél a parcelokban voltunk első éjszakánk. Másnap Magyamé jött, hogy az ő szobájukat kitakarították, nyugodtan alhatunk náluk. Ez rövid ideig így is volt. 9. Bandi elhurcolása, bebörtönzése Pár nap után egy rokkant kocsin suhancok jöttek, hogy Bandi menjen velük. Puska is volt náluk. Bandi nem állt ellen, velük tartott. Semmi jármű nem volt a tanyában, amivel bemehettem volna Halasra. Subáék bérlője, akit nem ismertem, volt az egyedüli lehetőség. Átmentem hozzájuk. Elmondtam mi baj van és kértem, vigyenek be Halasra. A legnagyobb szívességgel, mondták, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Ott volt a Vigyázó birtokról az egyik juhász. Mikor megtudta miről van szó, hátizsákjából egy nagyon szép sajtot vett ki azzal, hogy a tekintetes úrnak küldi. Halason Flóráékhoz mentem. Ők mondták, hogy a fél várost összeszedték, nem tanácsos az utcára menni. Engem ez nem tartott vissza. Hirtelen sütöttem egy piskótát, meg még valamit és elindultam a börtön felé. A város teljesen néptelen volt. Egyszer csak megláttam Dobó Kálmánt. Hogyan mer az utcán járni? Kiáltotta. Akit el tudnak fogni, börtönbe viszik. Már fél Halas ott van. Mindegy, gondoltam, nekem Bandival találkoznom kell. Tőle meg kell tudnom mi van vele. 35
