Koszta Sándor: A keceli posta - Thorma János Múzeum könyvei 11. (Kecel-Kiskunhalas, 2002)

Előzmények

tek meg: Pozsony-Buda-Eszék, Buda-Tokaj-Kassa, Buda-Hatvan-Tiszacsege-Deb- recen-Erdély, Pozsony-Sopron-Agram (Zágráb), Buda-Székesfehérvár-Eszék. Erdélyben Nagyszebenböl (Hermannstadt) kiindulva Brassó (Kronstadt) és Kolozsvár (Klausenburg) irányába vezették a postavonalakat. Észak-Magyarországon a pozsonyi és a kassai kamarához tartoztak a posták. A szepesi kamara területén nyolc postamester és 15 veredarius (segéd postamester) működött. I. Lipót 1693-ban Erdélyben, Nagyszeben székhellyel postaigazgatóságot állított fel, ahonnan három postajáratnak volt kiindulási állomása a Királyöld szász lakta vidékeire (ekkor még a Székelyföldön nem szerveztek postajáratokat).

E korszak történetéhez szorosan hozzátartozik a Rákóczi szabadságharc postaszervezete is, annak ellenére, hogy a Duna-Tisza közére lényegében működését - a hadihelyzet miatt - nem terjeszthette ki. Működési területe Észak- és Kelet-Magyar- országra és a hatalmas Rákóczi birtokok központjaira korlátozódott. Az 1703. november 10-én kiadott, a postára vonatkozó első fejedelmi rendelkezésében a posták átszervezésénél új elveket igyekezett megvalósítani. így állami költségen kívánta működtetni - francia példára - és a vármegyék anyagi és természetbeli támogatásával. II. Rákóczi Ferenc postája elsősorban hadi és közigazgatási célokat szolgált, de személy- és levélszállító intézményként is működött, magáncélokra is rendelkezésre állott. Három fővonala volt és ezekről váltak le a mellékágak. A legforgalmasabb az északi és a középső vonal volt, mely a Rákóczi birtokokat és városokat, közhivatalok székhelyeit és a hadműveleti területeket érintett. A déli vonal néhány állomáson át együtt haladt a középső vonallal, majd a (Tisza) csegei réven át Erdély felé vezetett. A postavonal mentén, útelágazásoknál, folyami réveknél, fontosabb helységekben helyezkedtek el a postaállomások. A nagyobb forgalmú állomásokon postamesterek, kisebb helyeken, ahol csak lóváltás történt, segéd postamesterek és előfogatosok működtek. A postahálózat sűrűsége meghaladta a Paar-féle korábbi hálózatot. A fejedelmi udvarból szerdán és szombaton indultak postajáratok, ez volt az ún. ordinária, mely leveleket, csomagot és személyeket szállított. Az ordináriát vivő postalegény (a postillio) csak a következő postaállomásig vihette a lovakat, ott váltotta őket. Magánutas csak postai útlevéllel utazhatott, amit a fejedelem adott ki. Beiratási díjat, egy ló után utasként előre kellett fizetni, de a korbács pénzt is. A viteldíjból a postamesterek távolságuk arányában részesültek. A sürgős leveleket a gyorsposták, a staféták vitték. A fejedelmi futárok (a kurírok) nyakukban a fejedelmi címerrel jártak a fontosabb, sürgősebb ügyekben. Minden postajárathoz kísérőokmányt - palétát - csatoltak. A palétán a közbenső állomásokon az érkezési és továbbítás időpontját jegyezték fel. A Rákóczi posta, a királyi postánál sűrűbben hálózta be a fejedelem befolyása alatt álló területeket. Szellemében és nyelvében magyar volt.

II. Rákóczi Ferenc első főpostamestere Szepessy János,2 aki 1703. december 12- én állította fel az első postavonalat Szerencs és Szatmár között 6 állomással. 1705- ben jelent meg az első átfogó utasítás, mely a magyar és az erdélyi postákat újjászervezte. Kilenc pontban foglalja össze a feladatait, rendelkezik a posták igénybevételéről, díjszabásáról, a különböző postajáratok menetidejéről, az adminisztrációról (mai szóhasználat szerint a kezelésről) és a levéltitok védelméről.

10