Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
„Imrédy származása nem makulátlan, ősei közt zsidók voltak !”' 4A vizsgálatok során terhelő bizonyítékok kerültél elő, melyek hitelességét Imrédy nem tudta megcáfolni, ezért benyújtotta lemondását. „Ez a törvényjavaslat a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba a FAJ és a VÉR idegen ideológiáját hozta be. Én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint 20 éve vallom, hirdetem és írom...5 A törvénytervezet beterjesztése után a zsidóság három nagy hitközségi szervezete, neológ, orthodox, status quo közös nyilatkozatban mutatott rá arra, hogy a tervezett törvény sérti a magyar alkotmányt, ellentétes az emberi igazságossággal, az isteni törvény előírásaival. „Magyarok vagyunk, és nem zsidók, nem külön nemzetbéliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, hazánkra és reánk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak MAGYAROK vagyunk!”‘6 A zsidóság keserű imája nem hallgattatott meg. 1939. május 4-én hatályba lépett a II. zsidótörvény. A törvény nem vallási, hanem faji alapon különítette el a zsidókat. Megtiltotta, hogy köztestületek alkalmazottai, kamarák tisztségviselői, lapszerkesztők legyenek, valamint korlátozta részvételüket a gazdasági életben, és 6 %-ra csökkentette arányukat az értelmiségi foglalkozásokban is. A zsidók elleni általános ellenszenvet és gyűlölködést jól tükrözi az, hogy megszokottá vált, ha egy zsidót megvertek és megaláztak, vagy csak egyszerűen kiközösítették őket. 1939. február 3-án a budapesti Dohány utcai zsinagóga előtt a hungarista, fasiszta nyilaskeresztes mozgalomhoz tartozó személyek megtámadták a szombati imáról távozókat. Kézigránátot dobtak a tömegbe, 22 személyt megsebesítettek, többen belehaltak sérüléseikbe. Az esemény után a szervezetet feloszlatták, majd két héttel később Teleki engedélyezte, hogy a megszűnt szervezet tagjaiból megalakuljon Szálasi Ferenc Nyilaskeresztes Pártja. Maga Szálasi ebben az időben a szegedi Csillag börtönben raboskodott. Magyarországon kevéssel a háborúba való belépés (1941 június) után bevezették a kötelező munkaszolgálatot. A kötelezettség főként a fegyveres szolgálatból kizárt zsidókra vonatkozott. Végül a felső korhatárt 60 évben állapították meg. A munkaszolgálatosok többnyire a keleti fronton, a katonákénál sokkal rosszabb ellátás és felszerelés mellett végeztek nehéz fizikai munkát. A korábban szerzett katonai rangjuktól megfosztották, és sárga karszalag viselésére kötelezték őket. A rossz körülmények és a fegyveres „keretlegények” kegyetlensége folytán sokan elpusztultak közülük. „...A 30 kilósok egy külön társadalom. Ezek azok a zsidó munkaszolgálatosok, akik Oroszországból hazatérőben ezer kilométert gyalogoltak, s akiket egy vasúti állomáson marhaszállító vagonokba zsúfoltak, a kocsikat lezárták és Magyarországra hozták őket. Ideérkezve több napig álltak ezek a vagonok a síneken. Amikor végre kinyitották az ajtókat, csontvázak támolyogtak ki a fertelmes piszokból, bűzből, s az úton kimúlt bajtársak hullái közül. A túlélők azok a bizonyos 30 kilós emberek, akik elképzelhetetlen körülmények között dolgoztak másfél évig Oroszországban. Ezek jöttek haza étlen-szomjan a leolmozott marhavagonokban, betegek és halottak között, ezeket engedték ki megérkezésük után négy nappal ebből az ördögi fogságból. Ők, a túlélők, a 30 kilós emberek. Sokat fognak még róluk írni és beszélni az egész világon, mert vértanúságukhoz alig akad hasonló a mártírok gazdag történetében.”17 67