Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)

A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2001-ig - Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason

3-4. A korabeli újságok uszító cikkei az auswitzi emlékkiállításon

Hazánkban 1941 június végéig végrehajtották a két zsidótörvényt, és ezzel kiszorították az érintetteket bizonyos munkakörökből és foglalkozásokból. A felszított gyűlölet a mindennapi életben is jelentősen meggyengítette az együttélés szálait.

Teleki hivatali utódául kinevezett Bárdossy László beiktatási beszédében a legfontosabb kérdésnek a zsidókérdést jelölte meg 1941. április 24-én.

„Szükség van a II. zsidótörvény egyes alapvető rendelkezéseinek szabatosabbá tételére ...a zsidó fogalmának egyszerű, világos s a különböző felekezeti és faji szempontokat össze nem vegyítő, határozott megállapítására ... törvényes úton meg kell akadályozni a zsidóság elkeveredését a nem zsidókkal. Az ország gazdasági életének kulcspozícióit nem szabad zsidó-, félzsidó-vagy strómankézben hagyni.”18

1941. augusztus 8-án kihirdették a III. zsidótörvényt, mely a legnyíltabb és leggorombább fajüldöző törvény volt Magyarországon. Fajvédelmi rendelkezéseket vezettek be: fogház és egyéb büntetés terhe mellett tiltotta zsidók és nem zsidók házasságkötését vagy nemi kapcsolatát. A „zsidó” fogalmát egyértelműen faji alapon határozta meg, mint a nürnbergi törvények a náci Németországban.

A törvény elfogadása után a keresztény egyházak vezetői aggodalmukat fejezték ki, hiszen a III. zsidótörvény sok hívőjüket érintette, kikeresztelkedetteket és született keresztényeket egyaránt. Az egyház által javasolt kompromisszumos formulát, mely szerint az igazságügy miniszternek legyen joga kivételes esetekben nem zsidónak minősíteni azt is, akinek két nagyszülője zsidó volt, de már kereszténynek született, a felsőház elfogadta. Ennek a megoldásnak köszönhetően sok magyar megmenekült, többek között arisztokraták, kormányzati és a politikai elithez tartozó személyek, akik enélkül zsidónak minősültek volna. A „kivételes eset” nem vonatkozott például az egyszerűbb, polgári életet élő személyekre, így a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőjére sem, akit Radnóti Miklósnak hívnak.

68