Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Beszédek 2001 - Gyertyán Ervin: A Holocaust utóélete. A 150. évforduló ünnepére (2001. augusztus 26.)
érzésünk szerint enyhébb, kevésbé kegyetlen volt mint nem egy nyugat-európai országban, és főleg a külföldről jött királyok időszakaira esik. Könyves Kálmán fegyverrel védi meg a zsidókat a Magyarországon átvonuló keresztes hadak atrocitásaitól, Mátyás valamiféle autonómiát biztosít számukra, II. József rendelkezései pedig, megelőzve a franciák emancipáló lépéseit, egyengetik polgári egyenjogúsításukat. Nálunk egyszer sem kerül sor a zsidók kiűzésére, mint Angliában vagy Spanyolországban. A magyar reformkor pedig a polgárosodás klasszikus eszméi jegyében áll ki a zsidók mellett is. A szabadságharc kitörésekor, amikor a német céhtagok megtagadják, hogy a zsidókkal együtt szolgáljanak, Petőfi készül a zsidó nemzetőr század parancsnoki tisztjének elvállalására, de Táncsics megelőzi. Az a Táncsics Mihály, akinek börtönből való kiszabadításában nagy szerepet játszanak Pest zsidó fiataljai is. A náciknak és a nyilasoknak is sokkal nehezebb dolguk lett volna, ha átmegy a köztudatba, közismertté és köztudottá válik, hogyan vélekedtek a magyar kultúra és történelem legkiválóbbjai - mondjuk Csakonaitól vagy Kölcseytől kezdve Vörösmartyn, Petőfin, Aranyon, Adyn át Bartókig, József Attiláig, Pilinszkyig - a zsidókról és társadalmi státuszukról, ha eljut a tömegek tudatáig, hogy milyen nagy és nemes nemzeti örökséget gyaláznak meg, köpnek le, amikor a rasszista eszméket magukévá teszik. És most ugorjunk egyet az időben. Nem kívánok részletesen kitérni arra a folyamatra, amelyben beborult felettünk az ég, és az együttélés szinte idillikus és termékeny esztendei után, megalakul Istóczy antiszemita pártja, (amelynek megvan a maga nem jelentéktelen szerepe az európai antiszemitizmus felélénkülésében is), és lezajlik a hírhedt tiszaeszlári vérvád-per. Nagy irodalma van ennek, s itt most talán elégséges arra rámutatnom, hogy a magyar politikai elit, élén Tisza Kálmán miniszterelnökkel, határozottan és egyértelműen elítéli a vérvád uszítást. Tisza Kálmán a parlament élénk helyeslése mellett nevezi teljes megvetést érdemlőnek „e hazában levő egy fajról vagy felekezetről azt mondani, hogy aljas”, és zúzza szét az uszítok demagóg és hazug érvelését, és Kossuth Lajos kemény bírálata megadja a kegyelemdöfést az amúgy sem túlságosan népszerű antiszemita mozgalomnak. „... az antisemitikus agitátiót mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom... lehetetlen a magyar józan észről annyi bomírtságot feltenni, miszerint csak egy ember is legyen az országban aki hiszi, hogy az amit emlegetnek: az emancipáció eltörlése vagy éppen 6-700000 embernek az országból kiűzése a XIX. században Európában lehetséges, még ha a gondolat erkölcsi monstruositás nem volna is...” Hatvanegy évvel később szép számmal akadtak politikusok, és nemcsak politikusok, akik lelkesen együttműködtek annak a tervnek a megvalósításában, amit Kossuth - teljes joggal - bomírtnak és erkölcsi monstruozitásnak nevezett, noha arra alighanem ő sem mert gondolni, hogy az országból való kiűzetés az élettől való megfosztást - a meggyilkolásukat - is jelenti. Ma, amikor tudjuk már, hogy a Kossuth - és nem csak Kossuth - által oly szenvedélyesen elítélt antiszemita agitáció milyen elrettentő következményekkel járhat, a magyar miniszterelnök messze elkerüli a Tisza Kálmánéhoz, vagy Kossuth Lajoséhoz hasonló fellépést az egyre gátlástalanabbá váló antiszemita uszítás ellen, - s a magyar palitikai elit j elentős és meghatározó része is finnyásan tartózkodik attól, hogy az európai illemszabályoknak megfelelően elhatárolódjon tőle. Azt hiszem nem tévedek, ha a fordulatot, a törést a befogadásra, az egyenjogúsításra kész liberalizálódó magyar közgondolkodásban, (amelyben egyre inkább vallási elkülönüléssé válik a zsidóktól való elhatárolódás - ahogy a katolikusok és protestánsok is elhatárolódnak egymástól - és a mitikus - babonás középkori antijudaizmus, ha nem is tűnt el, szívódott fel, de háttérbe szorul), a trianoni tragédia idézte elő. Hiszen a tiszaeszlári per idején a magyar nép, a 283
