Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Beszédek 2001 - Gyertyán Ervin: A Holocaust utóélete. A 150. évforduló ünnepére (2001. augusztus 26.)
magyar társadalom, a magyar a közélet - ha természetszerűen mutatkoznak is negatív jelenségek -jobban vizsgázik felvilágosultságból és humanitárius gondolkodásból mint évek múlva, már a huszadik században a Dreyfuss-per idején a francia. A megcsonkított ország nemzetiségi viszonyai azonban már nem tették szükségessé a zsidók befogadását a magyar többség kialakulásához, és ami alighanem ennél is fontosabb, meghatározóbb a berendezkedő ellen- forradalom számára politikai szükségességgé vált a bűnbak keresés és a történelemhamisítás, nemcsak Trianon megalázó népi-nemzeti igazságtalanságának, de nyomasztó gazdasági hatásának következtében is. Abban, hogy Magyarország az első állam a huszadik századi Európában, amelyben az antiszemitizmus, a zsidók negatív megkülönböztetése az ország többi polgáraitól hivatalos politikává válik, természetesen több tényező játszik közre. De a legjelentősebb kétségkívül Trianon hatása. Hiszen Károlyi inkább lemondott, de nem tudta elfogadni az orzágnak azt a radikális feldarabolását, amit a Vyx-jegyzék kísérelt meg az országra kényszeríteni, a tanácsköztársaság pedig fegyverrel harcolt azok ellen a határok ellen, amelyet a román hadsereg megszállásának árnyékában hatalomra kerülő Horthy kurzus elfogad. Szeretném persze elkerülni a történelmi demagógiát, a Horthy-rendszer rákényszerült a trianoni szerződés aláírására, önmagában ezért nem kárhoztatható, és a tanácsköztársaság sem csak nemzeti érzületből, - persze abból is, arra is alapozva - viselt háborút a csehek és a románok ellen, de ez nem változtat a kínos történelmi tényeken, s azon sem, hogy Trianonért egyfelől a nemzetiségek elnyomása, másfelől az első világháborúban való teljesen értelmetlen, semmilyen nemzeti érdekkel nem igazolható magyar részvétel - és természetesen a győztes antanthatalmak elvakult és bomírt hatalmi gőgje - a felelős. Kezdetben csak arról volt szó, hogy a magyar politikai elitnek ezt a felelősségét áthárítsák arra zsidóságra, amely oly alkalmasnak tűnt a bűnbak szerepére. Megszületik az elmélet, mely szerint Trianon a forradalmak - és különösen a tanácsköztársaság - büntetése az antant részéről, s a tanácsköztársaságban és vezetőségében arányszámukat messze meghaladó mértékben vettek részt a zsidók. Az állítás első része egyszerűen hazugság. Magyarország megcsonkításának tervei már a forradalmak élőtt készen voltak. A második azonban igaz. A forradalmi mozgalmakban, - a kommunistában is - mindig nagyobb szerepet játszanak a valamilyen szempontból elnyomott, egyenjogúsításukért, társadalmi elfogadottságukért küzdő rétegek. S bár ma már aligha vitatható, hogy a tanácsköztársaság rossz elképzelés, s kikiáltása szinte minden szempontból elhibázott lépés volt, mégis úgy vélem, hogy bűnei nemcsak a sztálinizmus, a Rákosi vagy a meginduló Kádár korszak, de gyilkosságai számát tekintve horthysta fehér terror bűneivel sem összemérhetőek. S amivel talán nem mindenki fog egyetérteni, voltak erényei is, s nem volt előre látható, hogy mi lesz, mi lehet belőle. (Hogy a világforradalmi ábránd, utópia oly szánalmasan befuccsol). Vagyis egykori híveitől és részvevőitől nem lehet, nem igazságos elvitatni azt a jóhiszeműséget, azt az idealizmust, amit a „konszolidált” sztálinizmus korszakában már az elvakult fanatizmus bomírtságával párosulva is nehezen tudunk elképzelni. Az elcsatolt országrészek zsidósága azonban hűségesen és áldozatokat vállalva kitartott magyarsága mellett. Még ma, Izraelben is magyar zsidóknak tartják az Erdélyből, vagy a Felvidékről bevándoroltakat, s ők is annak vallják magukat. A naiv és elvakultságában a náci Németország támogatására építő, azt megnyerni akaró irredenta revizi on izmus azonban ennek ellenére összekapcsolta a maga revizionista törekvéseit az antiszemitizmussal, utat építve a későbbi borzalmak megvalósulásához. És most ismét ugorjunk egyet. Véget ért a háború, a szövetséges hatalmak szétzúzták a náci Németországot, felszabadultak a haláltáborok, hazatértek az életben maradottak és napvilágra kerültek a népirtás iszonytató tényei. Európa hagyományosan demokratikus országaiban, amelyeknek lakossága nem, vagy csak kisebb mértékben vált a nácik cinkosává, 284
