Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
de nekem Klári tetszett, aki vastag szemüvege ellenére egzotikusán szexis volt borzasán göndör, hatalmas "Angela Davis frizurával" (ez a fogalom csak 30 év múlva született meg), mulattá sült bőrrel, kicsit gömbölyű, szemérmetlen formákkal, villogó fogaival és harsány nevetésével mindig a középpontban állt. Okos, szókimondó és csipkelődő volt. Tetszett a modora, a keze, lába. Féltékeny voltam rá, amellett, hogy imádtam. Klári szívesen jött Halasra. A fiúk megőrültek érte, és Klári kéjesen fürdött az imádatukban. Igazából nem tudom mennyire vette komolyan őket, egyformán ugratta valamennyit. Mikor már én is "pesti" lettem, elszakadtunk egymástól. Legközelebb Terezinben találkoztunk, amikor már szabadon jártunk a kaszárnyák között, és az oroszok megnyitották a raktárakat. "Öltözzetek fel!"-mondták. "Mindenki annyi ruhát vihet, amennyit magára tud venni." Én egy sortot és egy kék, vászon férfiinget vittem, meg két nyári ruhát. Ott találkoztunk, és alig múlt el a találkozás öröme, másnap jön Klári és azt mondja: "Az a ruha, amit elvittél éppen jó volna nekem, ideadhatnád. Neked férjed van, én meg mielőbb fogni akarok egyet." Tényleg jól állt rajta a fehér-fekete grenadin ruha. Neki adtam. Később még összehozott bennünket az élet, Ráth Lilinél találkoztunk 20 év múlva, tanár volt a Váci úti általános iskolában, Gergely Ágit is tanította. Férje is volt, nagyon vallásos, tudós zsidó, Hofmann Ottó, aki jóval idősebb nála. Rákban halt meg, nem tudtam, hogy beteg, csak a ritka és véletlen találkozások idején riadoztam, hogy a rossz, cigányos Klári, hogyan szürkül, aszalódik az évek múlásával. Anyám szépségén a betegség sem fogott. Kicsit meghízott, de a termete így is szép maradt: magas, teltkarcsú, hosszúlábú, szépmellű, királynői tartású. Fogai, mint a gyöngysor, bőre hibátlan alabástrom. Haja nagyon korán őszülni kezdett, maga festette otthon, nem sok sikerrel. Sose sikerült kifogástalanul, de csak nyáron járt fodrászhoz. A haján kívül a lába miatt volt boldogtalan. Nagyobb lába volt, mint apámnak, 41 -es cipőt hordott. Ezt senki nem vette észre, mert szép, keskeny lába volt, de ő azt hitte, mindenki rajta mulat. Nem nagyon értett ahhoz, hogy a külseje előnyeit aláhúzza, nem öltözött egyénien, olcsó anyagból, olcsó varrónővel varratott, de még így is világított a többiek között a tartásával, a mosolyával, a szerénységével. A hasonlítgatás ideje az évenkénti nagy zsidó ünnepek alatt volt lehettséges. A templomban mindenki őt akarta látni. Nem tudom hol és hogyan romlott el a hallása, de félszegségét fokozta, hogy a nem tisztán artikuláló beszédet nem értette. Nem volt igazán süket, de erősen kellett figyelnie a szájmozgást ahhoz, hogy részt tudjon venni a társaság beszélgetésében. Inkább hallgatott. Nem szeretett társaságba járni. Otthon felszabadultabb- nak érezte magát, amikor vasárnaponként kártyapartnerek jöttek és játszhatott. Nagyon szeretett kártyázni, ez volt a módja, hogy társaságban is legyen, de ne tűnjön fel betegségének sok korlátja. Apám mindig nagyon kedves és gyengéd volt anyámhoz, számomra idegesítő, harsány humorral, gyerekként kezelte. 10 év korkülönbség volt köztük. Kímélte a gondoktól, nem felejtett el sem házassági évfordulót, sem születésnapot. Eljárt a Csarnokba a kereskedők közé, és ott kártyázott szombat, vasárnap. Kicsiben játszott, de végkimerülésig. Ő gardírozott a bálokba, anyám soha nem jött velünk, nem bírta a füstöt és a zajt. Persze apám is dohányzott, de a lakásban tekintettel volt rá. Inkább a boltban szívta cigarettáit, amit később én töltöttem. A háború alatt "koporsószeget" szívott, Honvéd nevű mahorkás bagót, ami szörnyű volt. Persze, hogy ezen szoktam rá a dohányzásra. Százas dobozai voltak. Meg se látszott, ha 3-4 darab eltűnt. Ő sokat szívott, nem számolta. Ha Szabadkára utaztam, sok ajándékot vittem Paula nagyanyának. Anyám kiválasztott néhány holmit a boltból, de még egy csomó cipőt, papucsot, fehérneműt hurcoltunk ki közösen apám háta mögött, titokban. Nem mintha apám nem egyezett volna bele, vagy sokalta volna, de jobban esett. Mint nekem, ha vasárnaponként mindig új harisnyát loptam ki a boltból. 257
