Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság. Emlékkönyv a Kiskunhalasi Izraelita Hitközség 150. évfordulójára - Thorma János Múzeum könyvei 10. (Kiskunhalas, 2001)
Emberek és emlékek - Surányi Lászlóné Kun Anna: Halasi emlékeim
Anyám nem volt fertőző, de haláláig köhögött. Nagyon vigyázott, hogy senki ne egyen az ő edényéből, ne is mosogassuk együtt. Az ő ételmaradékát még az állat se egye meg. Vonzódott minden élőhöz. Kutyát, macskát tartottunk, libát csirkét nevelt, a madarakat a ház körül nagy szeretettel etette, figyelte. Érdekelte a csík, amit a patakban fogtam, részt vett a selyemhernyók nevelésében, amikor ez volt a bolondériám harmadik polgáriban. Felápolt egy törött szárnyú mátyásmadarat télen, tavasszal engedte el. Kalitkás madarat nem kívánt. Vágott virágot annál inkább. Képes volt csak virágért a piacra menni. Bejárt a szomszédba virágos Marikához a cserepes virágai természetéről tanácskozni. Bármilyen gonddal ápolta a virágait, nem voltak nagyon látványosak. A fejlődésük érdekelte. Magról nevelt citromot, aszparátuszt, bajlódott a ciklámen szaporításával. Volt türelme két-három évig óvni, nézni, pátyolgatni összeoltott kaktuszokat. Ha virágoztak, ünnep volt. Sokat olvasott, a rádiót nem szerette különösebben, néha zenét hallgatott. A gépen elhangzó beszédet nem értette jól. Ha haragudott - és időnként megsértődött - néha apámra valamiért, akkor nem beszélt. Egyszer öt hétig hallgatott. Nem tudom mi volt az oka. Ezek a néma korszakok borzasztóak voltak a közös asztalnál. Hangos veszekedést egyszer láttam köztük, valami szamárságon kaptak össze. Apám viccnek vette, anyám lekapta apám kalapját és a földhöz vágta, "Maga egy tapintatlan szamár!" - kiabálta vörösen, és rácsapta az ajtót. Magázták egymást, apám csak negédeskedve tegezte, viccből. "Fiám, fiacskám" volt a megszólítás köztük. Minden elváláskor homlokcsók, akkor is, hacsak a botba ment, egy ajtóval odább, a házban. A gyöngyvirág mindig korábban nyílott nálunk, mint másutt. Esküvői csokromat is ebből kötötte anyám, megtoldva persze mégannyi vásárolttal. Hatalmas, kerek csokor volt, postán érkezett, mert anyám nem utazott fel az esküvőmre Pestre. Sásdiék voltak csak ott, Pajzs anyja meg Benő. Feszes, kellemetlen hangulatban ültünk a Gellértben a lakodalmi ebéd alatt, ahol Sásdi Imre bátyám állta a cehhet, alig vártuk a végét. Civilben voltunk, a csokor volt csak ünnepi. Civilben Pajzsnak két egyforma inge volt. Abból az egyik rajtam, a másik rajta. Rajtam kosztüm, rajta az egyetlen ruhája. Még az esketés előtt az elöljáróságon is fenyegetőn magasodott fölém Imre bátyám, aki legszívesebben elhurcolt volna orvoshoz, és a látlelettel a város közepén pellengérre állítatott volna a romló világ okulásául. Úgy kezelte ezt a házasságot, mint valami bűntényt. Nem törődtünk vele. A lakodalmi ebéddel sem. Megettük. Nem is váltottunk szerelmes csókokat, nem beszéltünk jövőbeni terveinkről. A hozzám tartozók Ilona mamával ismerkedtek, az pedig ügyesen forgatta a beszédet, hogy bennünket békén hagyjanak, és így oldotta a nagyon is viharterhes légkört. Kézenfogva jöttünk végig a Szabadság hídon (akkor Ferenc József híd), és számoltuk, hogy mennyi pénzünk van. Kettőnknek nem volt egészen öt pengőnk. Végig gyalogoltunk a pesti rakparton a Margitszigetre. Fagylaltoztunk, söröztünk, hevertünk a fiivön a víztorony alatt. Meleg, napos délután volt, május második hete. Illatozott mellettünk az esküvői gyöngyvirágcsokor. Nem tudom, hogy kerültek az udvarunkra a fenyők. Hajói emlékszem, nyolc, derék, szép fenyő sorakozott az orgonák között. Vadgerlék laktak rajta, alkonyaikor kacagva buruk- koltak. A református templom tornyában élő galambokkal nem keveredtek. Ritka madárnak tartottuk a gerlét, tudtuk, hogy a Balkánon honos. Mifelénk nem sok volt belőlük. Úrilány életem első nagy bálja előtt - a szegedi orvostanhallgatóké - a lányok heteken át tanakodtak, sustorogtak: megfelel-e a meglévő estélyi ruha, magunkon vigyük, vagy kézben, hogyan marad friss és kifogástalan, kell-e kabát, milyen legyen a frizura, hogy kibírja az utat, mert a bál Szegeden a Tisza szállóban volt, mi pedig Halason, és Goldberg Laci kocsiján fogunk oda kocogni délután, hogy pontosan 8 órára megérkezzünk. Az ifjú úrvezető, a leggazdagabb halasi család legújabb sarja saját kocsijával fuvarozott bennünket, 258
